Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház

Helyszín: Tatabánya, Dózsa György utca 77.

 

I. Ütem – Szülészeti-nőgyógyászati pavilon

Átadás éve: 1998

Építész: PÁLYI Gábor

Építész munkatársak: HAVRÁN Judit, KOVÁCS Sarolta

Belsőépítész: LÁNG Judit

 

II. Ütem – Központi tömb felújítása és bővítése

Átadás éve: 2015

Építészek: PÁLYI Gábor, VARGHA Júlia

Belsőépítész: KERECSÉNYI Zsuzsa

Tájépítész: HAVASSY Gabriella

 

Tatabányának régi vágya volt a városban három helyen, széttagoltan és gazdaságtalanul működő kórház koncentrálása egyetlen telephelyre. Ennek első fázisaként, az óvárosi kórház kiváltására, annak funkcióit átvéve épült meg a 200 ágyas új pavilon a központi telephelyen. A pavilon funkciói: szülészet, nőgyógyászat, koraszülött-osztály, gyermekgyógyászat, gyermek intenzív, fül-orr-gégeosztály, a mindezekhez tartozó szakrendelésekkel. Az épület a kórház főbejáratánál kapott helyet, homlokzata a kórházi dolgozók névjegyének emblé­májává vált.

Az alagsor + földszint + négyszintes épületet, gazdaságos­sági okokból, a középmagas tűzvédelmi kategória alatt tartot­ták. Alaprajzában – a rendelkezésre álló helyszín nagysága, a megközelítési irányok és az elkülönített bejáratok miatt – két egyenes, egymással 120 fokos szöget bezáró szárnyból és az azokat összekötő íves épülettömegből áll. Ebben az alaprajzban egyes tatabányaiak a város jól ismert szimbólumát, a turulmadarat vélték felfedezni. Az épület középpontjában egy, a teljes épületmagasságot átfogó aulateret alakítottak ki. A két egyenes és az egy íves – összességében három – épületszárnyban elhelyezett ápolási egységek és funkcionális rész­le­gek olyan elkülönített belső kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket nem zavar a látogatói és a szállítási forgalom. Az épület alagsorában összekötő alagutat, második emeletén összekötő hidat terveztek a szomszédos épület felé, amelyben jelentős diagnosztikai részlegek találhatók. (A 2015-ben megvalósult új központi tömb felé is ezek az összekötések biztosítják a kapcsolatot.) Az egyszerű, vakolt, szürke-fehér homlokzatú tömb­ben, az eredeti elképzelés szerint csak a középső, íves épülettömeg volt magas tetős – mely alatt a szellőző-gépházat rejtették el –, míg az egyenes szárnyakat lapos tetővel tervezték. A ki­vi­telezés idején azonban megváltozott a tervezési program, így igazgatási és oktatási szárnyakkal, illetve tetőtérrel bővültek az egyenes épületrészek is.

Az egyenes szárnyak ápolási egységeiben, közvetlenül a ket­tő- és négyágyas szobák előtt találhatóak a vizesblokkok, külön WC-vel, illetve zuhannyal és mosdóval. Az íves és egyenes szárnyak találkozásánál alakították ki az étkező-nappali tartózkodót, a nővérállomással és nővér-teakonyhával. A gyermekosztály nappali tartózkodójába tíz négyzetméteres, vidám, mázas kerámia falikép került, Zámbó Kornél festőművész alkotása.  Az összes osztályra készültek hasonló művészi tervek, ezek kivitelezése azonban elmaradt. Belül a színek világosak, a fehér falfelületeket zöld és kék tónusok tarkítják, melyek vissza­köszönnek az ajtókon, az ablakokon, a hideg és meleg burkolatokon is. Az itt dolgozók, a tőlük kapott visszajelzések alapján legalábbis úgy tűnik, 17 év után is jól érzik magukat az épületben.

A kórházfejlesztés második üteme 2015-ben fejeződött be, az új központi tömb létrehozásával, három, uniós projekt együtteseként. A három pályázat közös megvalósulásának köszönhető – összekapcsolva azokat a 17 éve átadott pavilonnal – a jól működő épületegyüttes létrejötte. Az első pályázatban a már meglévő, Boross Zoltán (BVTV) által tervezett kórházi pavilon homlokzatának felújítása és energiaellátásának racionalizációja történt meg. Az új homlokzatot úgy alakították ki, hogy az majd idomulhasson a várható folytatáshoz. A második pályázatban két új szárnnyal bővült az épület, kiegészülve a meglévő szárnyak belső felújításával és átalakításával. A munkák érintették mások mellett a műtőt, az intenzív osztályt, a CT és az MR helyiségeit, illetve a röntgent. A harmadik pályázat a sürgősségi betegellátás feltételeinek a biztosítását jelentette.

Az így létrejött, a sebészeti és belgyógyászati ellátást biztosító központi tömb koncentrált közlekedőblokkjából négy – háromágyas betegszobákkal kialakított – épületszárny nyílik, míg a földszinten a betegfelvételt és a szakrendeléseket helyezték el. Az ápolási egységek külső és belső megjelenésében az otthonosság érzetének a megteremtése és a gyógyítással együtt járó feszültségek oldása volt a meghatározó szempont. Ezt a célt szolgálja a homlokzat egyszerű fehér vakolata a szür­ke nyílászárókkal – és azok szabálytalan geometriájával – és az eltérő színek alkalmazásával. A belső színvilág világos, semleges és minden emeleten az adott funkcióhoz rendelt, erőteljes színekkel egészül ki.

 

 

Megosztás