Knorr–Bremse Kutatási és Fejlesztési Központ

Helyszín: Budapest XI., Major utca 69.

Átadás éve: 1999

Építész: SKARDELLI György

Építész munkatársak: DUDÁS István, FARKAS Zsolt

Belsőépítész: PLACHTOVICS Vilmos

Tájépítész: HAVASSY Gabriella

 

A Knorr–Bremse a világ egyik legnagyobb, fékrendszerekkel foglalkozó cége. A számítógépnek köszönhetően a fékrendszerek óriásit fejlődtek, fedélzeti komputer vezérli őket, a technika által nagymértékben segítve a járművet irányító embert a különleges, kiélezett helyzetek kezelésében. Ez a tudás a legnagyobb járművek, így akár a vasúti, akár a közúti gépjárművek fékrendszerének fejlesztését is szolgálja, és ennek megfelelően igényli a számítógépes programok folyamatos fejlesztését. A programok tervezése egy magyar informatikai csapat ki­emel­kedő munkáját dicséri, amely a BME Közlekedési Tanszékén, méltatlan körülmények között végezte a világcég tevékenységét alapvetően meghatározó, kreatív munkáját. Ezen áldatlan állapot felszámolására rendelte meg a cég – Skardelli György korábban készített vázlatterve alapján – az új központ építésének engedélyezési és kiviteli terveit.

Az épület funkciója kettős. Az alapterület nagy részén irodai jellegű munkavégzés folyik; alapvetően itt zajlik a programtervezés. Az épület földszintjére egy háromállásos, szerelőaknás műhely került, ami a legnagyobb méretű kamionokat is képes befogadni. A programokat a tervezőasztalról táplálják be tesztelésre a gépjárművek fedélzeti komputereibe, majd a műhelyben vagy a külső tesztpályán maguk a tervezők vizsgálják a program hatását a fékrendszerre. Vagyis a visszajelzések a legrövidebb úton jutnak vissza a tervezőasztalra. Az épületet meghatározó építészeti koncepciónak ez a kettős funkció az alapja. A hagyományos, középfolyosós szerkesztést szinte szétfeszíti az épület középtengelyében elhelyezett háromállásos műhely, olyan feszültséget teremtve az épület belső terében és tömegformálásában, amely megjelenésében illeszkedik az itt folyó high tech tevékenységhez, és ezt a fontos karakterjegyet sugározza a külső szemlélők, az üzleti partnerek felé is. Ezzel maga az épület válik a cég reklámhordozójává.

Az anyaghasználat is ezt a gondolatot követi. Az épületen domináns elem a víztiszta üveg, amelynek felületét fémosztások, illetve a végeken megjelenő téglaburkolatok tagolják. A sarkokon átforduló üveg a koncepcióból fakadó feszültséget hangsúlyozza, csakúgy, mint a fémlemez fedésű félnyeregtető erős ereszkiülése, illetve az épület végein megjelenő rozsdamentes légbeszívó kúpok. Az épület szögtöréssel osztott ­bütüjén és a területet határoló kerítésen megjelenő tégla­burkolat egyfajta reagálás a környék ipari jellegének kiemelkedő alkotására, az utca túloldalán lévő buszgarázsra. Az épület 2001-ben a Magyar Köztársaság Pro Architectura díját, 2002-ben a XI. kerületi önkormányzat Pro Architectura díját nyerte el.

 

 

Megosztás