Sándor Palace – Reconstruction

Location: Budapest I., Szent György tér 1–2.

Built: 2002

Architect: POTZNER Ferenc

Associate architects: GÁSPÁR László, POTTYONDY Péter

Interior designers: MAGYARI Éva, PAZÁR Béla (MNDP Építőművészeti Kft.)

Landscape designer: CSONTOS Péter

 

A Sándor-palota Magyarország egyedülálló értékű műemléke, Közép-Európa klasszicista magánpalotáinak egyik legszebbje. A Szent György tér keleti oldalán, történeti, városszerkezeti, építészeti, régészeti, művészettörténeti szempontból a budai Vár fontos pontján áll. A városképben együtt jelenik meg a királyi palotával és a Lánchíddal. Az 1260–1270 körül alapított ferences kolostor jelentős része a Sándor-palota területére esik. A Szent György tér keleti oldalán álló, Szent János evangélista tisz­teletére szentelt ferences templomban temették el 1301-ben az utolsó Árpád-házi királyt, III. Endrét. 1803-ban Sándor Vince és Szapáry Anna grófnő megvásárolta a területet, a rajta lévő épületekkel együtt. A török időkben romba dőlt ferences kolostor alapfalaira épült két kaszárnyaépület földszintjeit belefoglalták az 1805–1806-ban, vélhetőleg a bécsi Johann Amann tervei szerint, Pollack Mihály közreműködésével épült Sándor-palotába, amely később a lovas bravúrjairól ismert Sándor Móricz gróf tulajdonába került. 1831-ben a Pallavicini család vásárolta meg a palotát, 1867–1874 között az állam a Miniszterelnökség számára bérelte azt. 1867-ben belső termeit Ybl Miklós tervei szerint restaurálták, majd 1927–1928-ban Hikisch Rezső tervei szerint alakították át. 1944-ig a Magyar Királyi ­Mi­niszterelnökség működött benne. Budapest 1944. évi ostromakor rommá lett az épület.

Számos tervszintű helyreállítási kísérlet, majd az 1980-as évekbeli részleges helyreállítás után 2002-ben épült teljesen újjá, az akkori tervek szerint a miniszterelnökség céljaira. A tervezés során a fő szempontok az alábbiak voltak: az épület eredeti térstruktúrájának mind teljesebb rekonstrukciója, összhangban a funkció támasztotta követelményekkel; külsejében a minél hitelesebb korai állapot visszaállítása; az enteriőrök vonatkozásában a történeti helyiségsor minőségi másolatainak az elkészítése; a hivatali funkcióknál pedig „klasszikus modern” iroda­terek létrehozása.

A funkcionális elrendezést a palota térrendszere, a kabinetiroda igénye és az épülethez köthető államigazgatási hagyomány egyidejű figyelembevételével alakították ki. A palota déli főbejáratát az állami ünnepek és az államközi protokoll ünnepi eseményei kapcsán veszik igénybe, míg a Szent György tér felőli nyugati bejáratot a hétköznapok hivatali bejárataként használják. A földszinten ellátó- és hivatali egységek, sajtó­terem, régészeti kiállítótér, valamint a Sándor-palotát az előzményeivel együtt bemutató történeti kiállítás kapott helyet. Az emeletre, az eredeti terveknek megfelelően, a miniszterelnökséghez kapcsolódó helyiségcsoportok, a kormányülésekhez kapcsolódó terek, a kormányközi protokoll terei, valamint hivatali egységek kerültek.

A palota emeletének déli, történeti terei három építési idő nyomait őrzik, helyreállításuk ezeket a főbb építési periódusokat követte. A Pollack-féle legkorábbi, klasszicista, valamint empire periódust a kerek szalon, a kis empire szalon és a tükörterem képviseli. Egykori miniszterelnöki palotává alakításának idejét a Mária Terézia-szalon és a gobelinterem (Kék Szalon) klasszicizáló neobarokk stílusa fémjelzi. Az 1920-as évek végi korszerűsítés és felújítás neoempire stílusára a miniszteri sarokszoba és a miniszteri váró utal, a keleti szárny végén.

A dísztermek falburkolata, padlózata és mennyezete az eredetiek szerint készült el. A beépített burkolatokon túl függönyök, csillárok, cserépkályhák, bútorok, szőnyegek és festmények teszik teljes értékűvé a történeti tereket. Berendezésük rekonstrukcióját a festmények terekhez és funkciókhoz, valamint hagyományokhoz kapcsolódó ikonográfiai koncepciója egészíti ki. Egy hiteles „remake” épült, amely ma,  a miniszterelnökség helyett, Magyarország Köztársasági Elnöki Hivatalának ad otthont.

 

 

share