Budapest Sportaréna és városi tér

Helyszín: Budapest XIV., Stefánia út 2.

Átadás éve: 2003

Építészek: SKARDELLI György, POTTYONDY Péter, GÁSPÁR László, LÁZÁR Ferenc

Létesítményfelelős építész: SZABADOS László

Építész munkatársak: MOLNÁR J. Tibor, DUDÁS István, FARKAS Zsolt, RADVÁNYI Katalin, TARNÓCZKYNÉ BÁLINT Andrea, KÁDAS Eszter, KONCZ Zsuzsa, NÁDAINÉ KOVÁCS Sarolta

Belsőépítész: PLACHTOVICS Vilmos

Tájépítész: HAVASSY Gabriella

 

 

 

 

 

A Budapest Sportaréna (BS) és környezetének újjáépítése az 1999 decemberében bekövetkezett sajnálatos és végzetes tűzeset miatt vált szükségessé. Az újjáépítésben közreműködők munkájának összehangolását, felgyorsítását az Országgyűlés a Sportaréna újjáépítéséről szóló törvény soron kívüli és teljes egyetértés melletti megalkotásával segítette elő. Ezt követően alakult meg egy, politikusokat, építészeket, sportolókat, kivitelezésben jártas szakembereket és kisebb társadalmi grémiumot tömörítő bizottság azzal a céllal, hogy az előkészítés, a tervezés, a kivitelezés gördülékenységét elősegítse és az akadályokat elhárítsa. Mindeközben a tervek folyamatos véleményezése, a kivitelezési munkának és a létesítmény építészeti színvonalának a figyelemmel kísérése kiemelt szempontként jelent meg. A bizottság munkája nagymértékben segítette a tervezést, illetve hozzájárult ahhoz, hogy a hat telket érintő hatalmas létesítmény és annak környezete egy időben, egyetlen építészeti koncepció alapján, hihetetlen gyorsassággal, mindössze 18 hónap alatt megvalósulhasson.

Az új Budapest Sportaréna ismét az ország legnagyobb befogadóképességű, fedett középülete, kiemelkedő jelentőségű létesítménye lett. Sport és kulturális rendezvények, konferenciák, kiállítások, és olyan, a világon már nagy közönségsikert elért, különleges, szórakoztató jellegű események megrendezésére is alkalmassá vált, amire korábban nem volt lehetőség, és talán igény sem. A területen lévő adottságok a tervezési prog­ram meghatározó tényezői voltak. A leégett BS körül egy 560 férőhelyes szabadtéri parkoló, egy méltatlan körülmények között működő távolsági buszpályaudvar és postahivatal, továbbá egy, a környezetével bizonytalan viszonyban lévő szálloda, és a két – egymástól több mint 500 méter távolságban lévő – kijárattal rendelkező metróállomás volt. Alapvető tervezői feladatként jelentkezett, hogy a sokféle közösséget kiszolgáló funkció megtalálja a helyét az új kompozícióban, továbbá kiegészüljön a jelentősen megnövekedett parkolási igénnyel és az új aréna intenzív kiszolgáló forgalmával. Megfogalmazott cél volt egy olyan köztér kialakítása az aréna körül, amely az épület kiszolgálása mellett a főváros és a kerület új köztere, központja lehet, és megszünteti az épület körüli méltatlan állapotot. A tér és az aréna különböző események során akár 12 500 nézőt is képes befogadni, és az építészeti együttes élményét minden látogató, belföldi és külföldi egyaránt, magával viheti.

A kompozíció három elemből áll. A városi környezetétől mintegy hat méterrel elemelkedő Tér, a domináns elemként megjelenő Aréna, és a kiegészítő funkciókat magukba fogadó Kristályok együtt alkotják az együttest. A Tér méltó megközelítést és környezetet biztosít az Arénának, a gyalogosok életterét elválasztja a térszín alatti parkoló-, szerviz- és beszállítói forgalomtól. A fő tömegközlekedési csomóponttól rámpákból, lépcsőkből, olasz lépcsőből álló közlekedőegyüttes visz fel a Térre. A nyugati metrókijáró felől keskenyebb sétányok vezetnek a főbejárat felé. A különböző alakú és funkciójú burkolt teresedések között egybefüggő, nagy zöldfelületek teszik kellemessé a tartózkodást a tér békéjét élvező sétáló, görkorcsolyázó, megpihenni vagy találkozni vágyó városlakók számára. A Tér felszínét kisebb-nagyobb, vízfelületekkel színesített, a parkból előbukkanó, változatos – vendéglátó, kiállító, árusító, közlekedő – funkciókkal társított, éles Kristályok „törik meg”, ellenpontozva az Aréna hatalmas, áramvonalas tömegét. A parkolókból ezeken a Kristály-épületeken belül kialakított lépcsők és liftek vezetnek fel a Tér felszínére. Ezek közül a Stefánia út és a Hungária körút kereszteződésében álló „Logó torony” kiemelt szerepet játszik az együttes városképi kijelölése szempontjából. A kompozíció harmadik, legmeghatározóbb eleme az együttesen uralkodó hatalmas, áramvonalas tömeg, az Aréna. Míg a Kristályok szinte áthasítják a Tér kérgét, az Aréna nem is ér hozzá: hat méter mélyről indul és hidakkal csatlakozik annak életébe. A Tértől való elszakadása segíti a gigantikus test könnyebbé válását és erősíti kissé mitikus, szinte megérinthetetlen státuszát. A fémes fényű, alumíniumburkolatú, óriási méretű tömeg törés nélkül jelenik meg a legalsó szinttől az épület legfelső pontjáig. A testen szükségképpen alkalmazott ablaksávok és a gépészeti külső terek a kontúrt követő lamellasor mögött helyezkednek el. Az oldalbejáratok, sajátos formájú hasítékok mélyén nyíló ajtókkal vezetnek a belsőbe. Az áramvonalas tömegből, mint egy nagy száj, hasad fel az üvegezett főbejárat, felületén megcsillantva a nappali fényt és kisugározva az éjszakai világítást. Az emelt szintű Tér „őskéregként” fogja egységes kompozícióba a hegyes, éles Kristályokat és a csiszolt, magmatikus formát az ősi természetes elemekkel: a növényzettel és a vízzel.

 

Megosztás