Pannonhalmi Bencés Főapátság – fogadóépület és erdei út

Helyszín: Pannonhalma, Kosaras domb

Átadás éve: 2004

Építészek: SKARDELLI György, LÁZÁR Ferenc

Belsőépítészek: PLACHTOVICS Vilmos, MÁRKUS Gábor

Tájépítész: HAVASSY Gabriella

 

A Pannonhalmi Bencés Főapátságot is elérte a 20. század második felére világszerte elterjedt új „népvándorlás”, a turistaforgalom. A világörökség része, a kereszténység Magyarországon való megtelepedésének egyik legkorábbi, a századok során bővülő és ma is működő épülete egyre nagyobb számban vonzza a látogatókat, akiknek méltó fogadása egyáltalán nem volt megoldott. Az új helyzet mintegy kikényszerített egy új épületet, amely mind a látogatók, mind a főapátság szempontjából kulturált teret biztosít az új funkcióknak.

Korábban a Kosaras dombon kialakított parkoló fogadta a turistabuszokat és a személygépkocsikat. A látogatók, gépkocsijukat a 180/1-es számú forgalmi út mellett hagyva, az úttól mindössze egy festéssel leválasztott, 80–90 centiméter széles sávon sétáltak fel a főapátság bejáratához. A helyzet nemcsak méltatlan, hanem életveszélyes is volt, ahogyan méltatlan volt a főapátság bejáratánál az évek során kialakult jegyváltó, ajándékárusító bódékavalkád is. A problémák feltárására és megoldására 1993-ban készült egy fejlesztési koncepció, majd 1998-ban egy turisztikai hasznosítási terv; ez utóbbit 1999-ben hagyta jóvá az Országos Idegenforgalmi Bizottság. Mindezek után kapott megbízást a KÖZTI, az eseménysor következő szereplőjeként, az új fogadóépület terveinek elkészítésére.

Az új épület a parkolótól délnyugatra, a közlekedési útvonal mellett, a főapátság felé vezető út egyenes szakaszának elején helyezkedik el. A földszint fogadja a vendégeket – benne pénztárral, pénzváltó automatával, információs pulttal, utazási irodával –, míg a pinceszinten mintegy száz főre méretezett WC-csoport, ruhatár, személyzeti helyiségek találhatóak. Az első emeletre került a kiállítótér, valamint az ajándék- és emléktárgy-árusító pult. A második emeleti előadótérben vetítettképes előadás során ismerhetik meg a látogatók a főapátság belső életét. Ezen kötött funkciósor végén, az út felett átívelő gyalogos híd, majd a várköpeny erdején keresztül egy erdei út vezeti el a látogatót a főbejárathoz. Az erdőn keresztül, a fák között kígyózó, lábakra állított, épített ösvény nemcsak az életveszélyes helyzetet szüntette meg, hanem különleges hangulatot teremtett a meditáláshoz, az elgondolkodáshoz és a fő­apátság falai közötti élmény befogadásához is.

Az épület kapcsolata a főapátsághoz, a szükséges feladatok ellátásán túl, szimbolikus is. A két épület mérete és jelentősége meglehetősen eltérő. Ennek ellenére mégis fontos az új épület szerepe, hiszen ez az első épített elem, amely fogadja az érkezőt. Épp ezért alapvető építészeti gondolat volt egy „tárgyszerű” tömeg létrehozása, amelyben az épület és a híd szerves egységként jelenik meg, egyértelműen jelezve a látogató számára, hogy innen egy másik világ kezdődik. Az épületre, kívül és belül egyaránt, az időtálló anyagok alkalmazása a jellemző. Kő, fém, üveg, beton. A világos színű, matt-csiszolt kemény mészkő a külsőben, az érdes, monolitikus betonfelület a belsőben sugároz időtlenséget, méltóan az 1100 éves építészeti együttes fogadóépületéhez. A kővel burkolt fal hasítékaiban megjelenő üveg, víztiszta anyagával, meghatározó elem. A sima felületű fém az üvegszerkezet homlokzati síkban lévő kereteként, osztásaként, valamint a kőburkolatba benyúló betétként jelenik meg. A belső tér drámai ünnepélyességét a natúr betonfelület hangsúlyozza, amit finoman oldanak a fából készült bútorok és a burkolatot szegélyező lábazatok. A négy domináns anyagot a híd keményfa-könyöklője és járófelületének természetes gerendái egészítik ki.

 

Megosztás