Marmara Hotel

Helyszín: Budapest V., Nagy Ignác utca 19.

Átadás éve: 2009

Építész: TIMA Zoltán

Építész munkatársak: NAGY Borbála, STEIN Zoltán

Belsőépítész: Yesim Karaca Interior Works

 

A telken korábban állt földszint + egyemeletes, belső udvaros épület 1888-ban épült. Bár jellegében és szerkezeteiben őrizte a historizáló jegyeket, valójában már építése idején sem számíthatott különösebben értékes építészeti produktumnak. A homlokzati elemek, a tagozatok és a kapualj arányrendszere meglehetősen elnagyoltak, bumfordiak voltak. De városképileg is rendkívül bántó volt az épülettel szomszédos, 15–20 méter magas, szabad tűzfalak látványa. Az épület, az érvényben lévő szabályozási terv előírásai szerint, a „javasolt megtartás” kategóriába esett, azonban – vélhetőleg a fenti városképi hátrány miatt – a terv hangsúlyozottan számolhatott az esetleges elbontás lehetőségével, így erre az esetre is adott paramétereket. Ugyanakkor az építési engedélyezést nagyban megnehezítette, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) csak hosszadalmas egyeztetések után járult hozzá a pesti Nagykörúton belül, a Műemléki Jelentőségű Területen (MJT) lévő épület bontásához.

A hozzávetőlegesen 1:2 oldalarányú telek beépítése a gazdaságosságot (értsd: legtöbb szobaegységet) célozta. Az elforgatott U alaprajz ugyanakkor a lehető legkedvezőbb térarányú belső udvart adta. A szobák az építtető által megkívánt minimális méretűek, ám a négycsillagos kategóriát elérő felszereltséggel készültek el. Az épület alagsor + földszint + hétemeletes, a szintenkénti 16 szobát egy lépcsőház és két lift szolgálja ki. A 6. emelet homlokzati vonala az utcai oldalon, az ott elhelyezett szobák „rovására” visszahúzott: az így kialakuló teraszos apartmanok az épület legmagasabb kategóriájú egységei lettek. A legfelső szinten (7. emelet), az utcától távolabb eső belső oldalra az épületgépészeti központ, míg a másik oldalra egy nagyméretű napozóterasz került. A földszint alig 19 méteres utcai frontján található a szállodai lobby főbejárata, az alagsori gépkocsiparkolót kiszolgáló autólift, valamint a gaz­dasági bejárat. Ez utóbbi biztosítja a közvetlen kapcsolatot az épület konyhájához és az alagsor gazdasági helyiségeihez. A szálloda bárja – melynek nyitható üvegfala intenzív közterületi kapcsolatot biztosít – szintén az utcai fronton kapott helyet. A homlokzati megjelenése és anyaghasználata a funkció tisztaságát követi, ugyanakkor összhangot keres a környező épületek zömében eklektikus, ám vegyes formai megjelenésű  építészeti karakterével is. Az utcai homlokzat szerkesztése kerüli a hagyományos lyukarchitektúrát, inkább a felületek összhangját kívánja megteremteni, rejtve a meglehetősen alacsony, mindössze 2,85 méter belmagasságú szintek nyomasztó arányát. A minden második szinten megjelenő párkánylemezek a homlokzati tűzterjedést gátolják.

 

 

Megosztás