Grassalkovich-kastély – rekonstrukció

Helyszín: Gödöllő, Szabadság tér 5.

Rekonstrukciós tervezés, több ütemben: 1982–2010

Átadás éve: 2010

Építészek: dr. MÁTÉ Zsolt, DOBOZI Miklós, PÁLYI Gábor

Belsőépítészek: PLACHTOVICS Vilmos, SCHINAGL Gábor

 

A Gödöllői Királyi Kastély történeti és művészeti szempontból Magyarország egyik kiemelkedő értékű műemléke és nagy látogatóközönséget vonzó turisztikai célpontja. A kastély a közép-európai barokk építészet típusalkotója, és egyben hazánk egyetlen, eredeti jellegében helyreállított királyi rezidenciája. Művészettörténeti jelentősége mellett a kastély történelmi emlékhely is. Építése 1733-ban kezdődött. Az építtető, Grassalkovich Antal családjának kihalása után, pár évtizedes kallódást követően, 1867-ben lett királyi kastély. Ferenc József közel ötven éven át időről időre innen intézte ötvenmillió alattvalót számláló birodalmának adminisztrációját. Igazán vonzóvá a magyarok által szeretett Erzsébet királynénak a jelenléte tette. A későbbiekben kormányzói rezidenciaként szolgáló kastélyt 1945 után méltatlan módon használták, ezért gyors pusztulásnak indult.

1982-ben a VÁTI-ban kezdődött meg a helyreállítással kapcsolatos felmérési, kutatási, majd 1985-től az állag­meg­óvá­si munkának és a helyreállítás programjának körvonala­zása. A sikeres beavatkozások stabilizálták a kastély állapotát. Az 1990-es évtized első éveire megindult műemléki helyre­állí­tás műszaki feladatainak jó részét generáltervezőként átvette a KÖZTI, a VÁTI pedig az építészeti-műemléki, és néhány egyéb műszaki részletet megtartva folytatta a munkát. A műemléki helyreállítás építésze dr. Máté Zsolt maradt, a műszaki irányítást és koordinálást – a létesítmény felelőseként – kezdetben Dobozi Miklós, majd az ő halála után Pályi Gábor építész végezte. A helyreállítás első ütemeként, 1996 nyarán nyíltak meg a királyi lakosztályok. A következő években a látogatható rész egy-egy újabb szárnnyal bővült. Megújult a barokk stílusban helyreállított Lipót-szárny a templom oratóriumával, majd a polgáribb ízlésű Erzsébet-szárny. A környék kulturális életét szervező főúri otthon egyik nagy attrakciója a kulisszás rendszerű barokk színház volt, ám a királyi korban a divat­ja­múlt teátrumot – födémek behúzásával – háromszintes épületté alakították, folyosót választottak le belőle, terét 17 szo­bára osztották. Az eredeti kialakítás felkutatása és a színház helyreállítása merőben újszerű feladatot jelentett. A színház eltűnt térstruktúráját és dekorációját kellett megtalálni, és nem kis szerkezeti bravúrral, visszaalakítani. A kiegészítő terek – hogy a műemléki együttes képe ne sérüljön – a kerti gyepfelület alá kerültek. 2003 végén díszelőadással nyílt meg a Barokk Színház.

A kastélyba visszatért az aktív kulturális élet, de a főépületben mintegy 1800 négyzetméter romos belső tér maradt, amelynek helyreállított homlokzatai Patyomkin-falak voltak. Uniós támogatás elnyerése adott lehetőséget arra, hogy 2009–2010-ben kiállítási és vegyes hasznosítású terekként elkészülhessen ezeknek az épületrészeknek – a központi szárnyat a Lovar­dával összekötő Gizella- és Rudolf-szárnyaknak a felújítása –, valamint Horthy Miklós háborús bunkerének és Erzsé­bet királyné faverandájának a helyreállítása. Az uniós elnökség egyik színhelye 2011-ben a kastély lett. A legalább ötszáz négyzetméteres tárgyalótér lehetősége a Lovardában adva volt, a kiegészítő funkcionális terek, a rendkívüli helyigényű gépészeti és biztonsági rendszerek a Lovarda alá süllyesztett, utólagos pinceszinten kaptak helyet. A ruhatárat és a foyer-t a barokk istálló terében helyezték el: a királyi kor igényes öntöttvas istálló­berendezését ruhatári bokszokként hasznosítva. A sike­res helyreállítást és hasznosítást a Nemzetközi Ingatlanszövetség (FIABCI) 2004-ben nemzetközi Prix d’Excellent díjjal, 2013-ban a Magyar Tagozat első díjával, 2014-ben pedig nemzetközi első díjjal tüntette ki.

 

 

Megosztás