Zeneakadémia (Liszt Ferenc Művészeti Egyetem) – rekonstrukció

Helyszín: Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8.

Átadás éve: 2013

Építészek: POTZNER Ferenc, MAGYARI Éva és PAZÁR Béla (MNDP Építőművészeti Kft.)

Belsőépítészek: MAGYARI Éva és PAZÁR Béla (MNDP Építőművészeti Kft.)

 

Az 1875-ben alapított Zeneakadémia számára 1879-re készült el a ma Régi Zeneakadémia néven ismert épület, amit az intézmény nagyon gyorsan kinőtt. Ezért 1904 és 1907 között, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján a Liszt Ferenc téren fel­építették a Zeneakadémia új épületét, amely valódi összművészeti alkotás, Gesamtkunstwerk lett. Az épületen kívül és belül a korszak legkiválóbb képző- és iparművészei dolgoztak. A homlokzatok gazdagon faragott sóskúti mészkő burkolatot, a lábazatok faragott és csiszolt gránittömböket kaptak, a főhomlokzatot gazdag építészeti tagozatok, kő- és bronzfrízek, szobrok díszítették. A Zeneakadémia az egyik első magyar középület, amelyben vasbeton szerkezeteket alkalmaztak: vasbeton födémjét, erkély- és tetőszerkezeteit Zielinski Szilárd, a neves építőmérnök tervezte.

A Zeneakadémia teljes felújításáról 2003-ban döntöttek, azzal a céllal, hogy a kiemelkedő jelentőségű épület megújuló régi értékei a 21. század követelményei szerint, a lehető legjobban szolgálják a világhírű magyar zenei kultúrát: a legmaga­sabb szintű oktatást és hangversenyeket. E két fő funkció követelményeinek megfelelő, korszerű tereket úgy kellett elhelyezni, hogy közben megőrizzék az épület eredeti atmoszféráját. Az átalakítások után az eredetinél nagyobb hasznos területen és térfogatban biztosíthatók a hangversenyélet és az oktatás működésének korszerű feltételei. A belső tér, a műemléki kritériumok pontos betartása mellett, mintegy háromezer négyzetméterrel bővült. Kivételesen szépek az eredeti állapotban megőrzött és a felújítás során autentikus festésüket is visszanyert belső terek, amelyek komplex ikonográfiai program szerint készültek el.

A közönségforgalmi terek bővítésére a két udvar hasznosításával nyílt lehetőség. A Király utcai többszintes belső udvar földszintjére napközben az oktatást, este a Nagytermet kiszolgáló büfé került. A könyvtár felett, az első emeleten – a Kisterem és a Nagyterem közötti udvaron – a Kisteremhez kap­csolódó, külön használható büfét alakítottak ki, ami kisebb rendezvényekre, fogadásokra is alkalmas. A Kisteremben visszaállították a színpadot és a zsinórpadlást, így ezután ez a terem az operatanítás, valamint kamara- és historikus operaelőadások színhelye lehet. A Nagyterem a Zeneakadémia legismertebb, legdíszesebb, a művészek és a közönség által is nagyon szere­tett belső tere. Felújítását – a kor­szerű technikai háttér bizto­sítása mellett – eredeti megjelenésének megfelelően kellett megoldani. A tantermeket, a zeneoktatás korszerű követelményei szerint, úsztatott padlószerkezetek, hanggátló válaszfalak és akusztikai burkolatok beépítésével, az eredeti térrendszer megtartásával, illetve visszaállításával alakították ki.

A pincében, a Nagyterem színpada alatt, klimatizált hangszerraktár létesült, és növelték a mosdók számát is. A beruházás során biztosítani kellett a hangversenyélet addig hiányzó infrastruktúráját, a korszerű színpadtechnikát, a szcenikai rendszereket, a hangszerraktárat, a megfelelő méretű és számú zenekari és énekkari öltözőket, a szólisták öltözőit, valamint egy speciálisan alakított, korszerű stúdiót a hangversenytermek eseményeinek dokumentálására. A kazánházat, a hűtőgépházat és a szellőzőgépházakat a legfelső emeleten rezgésmentesen, akusztikailag szigetelve, míg a Nagyterem kiszolgáló gépházát az udvarok hátsó szárnyai helyén tervezett új, vasbeton szerkezetű kiszolgálóblokkra támaszkodó hídszerkezetben helyezték el. 2015-ben az épület Europa Nostra-díjat kapott, a legjobb helyreállítások kiemelkedő példájaként.

 

 

Megosztás