Kossuth tér rekonstrukció – Országház Látogatóközpont, Országgyűlési Múzeum és mélygarázs

Helyszín: Budapest V., Kossuth Lajos tér

Átadás éve: 2014

Építészek: TIMA Zoltán, NÉMETH Tamás

Építész munkatársak: SZABÓ Máté, MOLNÁR J. Tibor, TÖLGYESI Kaplony, MÉLYKÚTI-PAPP Dóra, RÁTI Orsolya

Tájépítész: S73 Kft.

 

Az önálló magyar Országgyűlés épületének elhelyezését nagyban meghatározta, hogy a Parlamentre 1880-ban kiírt pályázat idejére az akkori értelemben vett belvárosi területek elfogytak. Pest rohamos fejlődése következtében a belváros határa elérte azokat a városszéli területeket, ahol a városrendezési elképzeléseknek még alkalmuk nyílhatott a Parlament méretéhez és jelentőségéhez méltó, közel hét és fél hektáros térrendszert biztosítani az épület körül. Ennek az európai összehasonlításban is egyedülálló kiterjedésű területnek a jelentőségét tovább növelte a korabeli városfejlesztés tudatossága, vagyis az a tény, hogy a Steindl Imre tervezte Parlament építésével szinte egy időben (1885–1904) épült fel a tér keleti, hosszabbik oldalán a Hauszmann Alajos tervezte Kúria (1886) és a Bukovics Gyula tervezte Földművelésügyi Minisztérium (1887) épülete. Mindez azt bizonyítja, hogy a téralakítás szempontjából már akkor is fontos elvárásként merült fel az „alkotmányos háromszög”  létrehozásának a lehetősége.

A térfalak és a Parlament épületének viszonya, a befutó utcák alkotta tengelyek, a térről és a térre nyíló átlátások rendkívül izgalmas és dinamikus alapgeometriát eredményeznek. A tér alakításának történetét végigkíséri a különböző szög­törések vizuális korrekciójára irányuló törekvések sora. A keleti térrész aszimmetriája, az Alkotmány utca és a Parlament hossztengelyének eltérő irányultsága számos, meg nem épült megoldást generált. De a tér történetében meghatározóak voltak az itt felállított szobrok is. Ezek helyének a keresése már közvetlenül a Parlament megépülése után elkezdődött, s velük összefüggésben szintén számos térberendezési elképzelés született. A tér egységes arculatának kialakulását az 1906-ban felállított Andrássy-szobor, illetve további, később elhelyezett emlékművek (Kossuth Lajos, Tisza István, II. Rákóczi Ferenc) nehezítették. A Parlament építése után közel 110 évvel nyílt először lehe­tőség arra, hogy az épületet körülvevő és már Steindl Imre pályázati tervében is felvázolt hármas térrendszer egységes arculata megvalósulhasson. Az említett történeti alapvetéseken túl a Kossuth tér, az átépítés előtti formájában és funkcionális működésében nem felelt meg a Parlament és a teret határoló közjogi fontosságú középületek megkívánta mércének. A tér gépkocsidominanciája fenntarthatatlan volt, a hatalmas parkoló- és útfelületek élhetetlenné tették a térfelszínt, és a villa­mospálya mérnöki szemléletet tükröző vonalvezetése több helyen értékes területeket foglalt el.  De megoldatlan volt a Parlament épületét évente felkereső 400–450 ezer látogató méltó fogadása is: a turistacsoportok – alapvető infrastrukturális háttér nélkül – a szabad ég alatt várakoztak az épületbe való bejutásra.

A történeti előképek és a tér geometriájának ismeretében alakult ki az egységes arculatú, a Parlament épületének minőségéhez és méltóságához illeszkedő, valamint azt mértéktartó kortársi keretbe foglaló új Kossuth tér. A terv újrafogalmazta a tér funkcionális tartalmát, helyreállította az egyes térrészek közötti történelmi hierarchiát, valamint a gépkocsik áthala­dá­sá­nak és parkolásának megszüntetésével megterem­tette a tér gyalogosforgalmi dominanciáját. Az északi térrész alatt a Parlament látogatóinak fogadását és tájékoztatását biztosító látogatóközpont, továbbá egy háromszintes mélygarázs létesült. Az új rakparti sétány létrejöttével pedig megvalósult a térfelszín és az alsó rakpart intenzívebb kapcsolata is. A Parla­ment és az Alkotmány utca tengelyében a Nemzeti Lobogó jelöli ki a nemzet főterének szellemi középpontját.

 

 

Megosztás