Erzsébet Oktató Kórház – Diagnosztikai Központ

Helyszín: Sopron, Győri út 15.

Átadás éve: 2015

Építészek: TIMA Zoltán, NÉMETH Tamás

Építész munkatársak: TÖLGYESI Kaplony, STEIN Zoltán, MOLNÁR J. Tibor, RÁTI Orsolya, MÉLYKÚTI-PAPP Dóra, SZABÓ Máté

Belsőépítész: KERECSÉNYI Zsuzsa

Tájépítész: HAVASSY Gabriella

 

A soproni kórház építése 1910-ben kezdődött el az akkori város szélén, de a legforgalmasabb főút mellett, a győr–sopron–ebenfurti vasútvonal közvetlen közelében. 1915-ben az uralkodó, I. Ferenc József hozzájárult, hogy az épülő kórház Erzsébet királyné nevét viselje. Az Erzsébet Kórház megnyitásakor, 1919. június 23-án, 180 ággyal négy osztály kezdte meg a működését: sebészeti, belgyógyászati, bőr- és nemibeteg-osztály, valamint szülészet és nőgyógyászat fogadta a betegeket.

Az 1990-es években történt komplett kórház-rekonstrukció során az aktív osztályok és a járóbeteg-szakrendelések megújultak, a neurológia és a pszichiátria pedig új épületbe került. A kórházi berendezések fejlődésével egyre komolyabb szükség lett egy olyan, központi elhelyezkedésű diagnosztikai épületre, amely a pavilonokból föld alatti, zárt kapcsolattal elérhető. Az erre alkalmas terület a V. számú, földszintes épület lebontása után jött létre. Az építés során különös hangsúlyt fektettek a megmaradó növényzet védelmére, az arborétum minőségű védett kert helyreállítására, valamint az új épület körüli közlekedők, utak, tereplépcsők integrálására.

A tervezett új épület „eltolt, átlósan szimmetrikus” szer­kesz­tése az emeleti ápolási egységek elrendezésének, valamint a földszinti diagnosztikai és ambuláns ellátásnak a négy fő egységből álló térigényén alapszik. Az ötosztású (négy pár­huza­mos folyosóra szerveződő) elrendezés jó alapképlet az egyes helyiségcsoportok megközelítésére, az alaprajz „hatékonyságára”. Az osztások funkcionális tereinek – földszinten a várók, emeleten az orvosi szobák – természetes megvilágítását a szabályos rendben elhelyezkedő belső udvarok és átriumok biztosítják. A tervezett struktúra nemcsak világos, hanem jól áttekinthető belső tereket is kínál, segítve a sokszor szorongó emberek nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb kórházi tartóz­kodását. Ugyanezen okok miatt mind a külső, mind a belső anyaghasználat letisztult és egységes lett, kifejezve a befoglalt funkció méltóságát is. A homlokzaton és a belső tér közlekedőiben a fehér szín alkalmazása szintén ezt a célt szolgálja.

A két, fő funkciókat tartalmazó szinten kívül az épület egy része alatt alagsori szint létesült, amelynek legfőbb szerepe a meglévő szomszédos épületekkel való fedett/zárt kapcsolat megteremtése volt. Az alagsori szinten kaptak helyet a hulladéktárolók, az általános raktárak, az elektromos- és gépészeti helyiségek, valamint az öltözők. A tetőszinti – az épület derékszögű geometriájától független –, ellipszoid formájú felépítmények a gépészeti berendezések optikai és akusztikai takarását szolgálják.
Az épület körüli parkot is átépítették, a járdák a földszinti és emeleti folyosók végi személyzeti és vészkijáratokhoz kapcsolódnak. Az új épület bejárata előtti burkolt terület a tűzoltók felvonulásigényeit is figyelembe vette. A főbejárat egyaránt megközelíthető a III. (fő) épület irányából vezetett rámpán, valamint a délkeleti oldalon, a II. és IV. épületek közötti út ten­gelyében kialakított lépcsőn is. Az új épület közvetlen köze­lében két parkolóhely létesült mozgáskorlátozottak szá­mára.

 

 

Megosztás