Dévényi Tamás, Ybl Miklós-díjas építészmérnököt, belsőépítészt egyszerre foglalkoztatja múlt és jövő: új házakat tervez, de kutatja a régiek történetét. Pályája kezdetén nagy hatással volt rá Jánossy György, aki a címnek választott intelmet is megosztotta újító szemléletű tanítványával. Megtisztelő számunkra, hogy Dévényi Tamás minden köztissel mai napig érez valamiféle közösséget. KÖZTI75 jubileumi interjúnk következik.
Mi és mikor hozott téged a KÖZTI-be? Jánossy György. Salgótarjánban nőttem fel, s nekem a Karancs szálló egy valóságos csoda volt. Kint laktunk a város szélén egy patakparti házban, s csak néhanapján jutottam el a „belvárosba”. Így a nagy építkezés is csak pillanatokból állt, s egyszer csak ott állt készen. Később beköltöztettek minket egy új házba, s onnan kezdve mindenütt építkezés vett körül. Nem csoda, hogy hamar elhatároztam, hogy építész leszek! A diplomatervem opponensének – nem kis vívódás után – Jánossyt kértem fel. A diplomadíj után pedig megkérdeztem, tőle, hogy dolgozhatnék-e nála? Sikerült is bekerülnöm a KÖZTI III. (vári) irodájába, de hamar kiderült az is, hogy az akkor 54 éves Gyuró akkor már egy jobbára megtűrt ember volt a „renitensek” irodáján.
Mi és mikor vitt el téged a KÖZTI-ből? Ferkai András barátommal és akkori kollégámmal a KÖZTI legendás mestereiről – Janáky Istvánról, Rimanóczy Gyuláról – írtunk kismonográfiákat a vállalati újság ifjúsági mellékletébe, az Opeionba. Az életrajzok KÖZTI–s szakaszát is a valóságnak megfelelően írtuk meg, de ez nem tetszett az akkori vállalatvezetésnek, különösen nem a párttitkárnak Tolnay Lajosnak – ezért nem javasoltak a Mesteriskolára. András az ÁÉTV-be, én az Ipartervbe kerültem át Rimanóczy Jenő, illetve Molnár Péter segítségével.
Mennyire voltak számodra meghatározóak a KÖZTI-ben töltött évek? Alapvető időszak volt, rengeteget tanultam nagyszerű, valamivel idősebb kollégáimtól – itt most Gereben Gábort, Hegedűs Pétert, Szabados Lászlót említeném meg – de Mányi István és Thurszky Béla is fontos volt a számomra.
Volt(ak)-e mestere(i)d a KÖZTI-ben? Ha igen ki(k)? Természetesen „a” mesterhez szerettem volna kerülni – Jánossy Györgyhöz. Azt azért megtanultam tőle, hogy a műveltség mindennek az alapja. Siklós Mária műtermében ülve, az akkor tervezés alatt álló Katona József Színház portáljához készített terveimet félretolva arra tanított, hogy „Fiam, mindig csak egy lépéssel szabad a többiek előtt járni!”. Hegedűs Péter a KÖZTI belső pályázata nyertes tervének, az akkori terminológia szerint „Mozgássérültek lakótelepe”-nek lett mentora. Szemléletmódja, szaktudása példaszerű volt – a szakma alapvetéseit tőle tanultam meg. Gereben Gábor hatott reám mégis leginkább, ő volt akkor a példaképem.
Van-e az életművedben KÖZTI-s épület? Két munkát emelnék ki: az újpesti óvoda bővítés volt az első megvalósult munkánk, amit Magyari Évával, Németh Katalinnal és Ferkai Andrással terveztünk közösen, társadalmi munkában, ami nagyon döcögősen, de valahogy megépült. A házat a Főváros emlékzászlóval jutalmazta. A pályázatnyertes pesthidegkúti akadállyal élők lakóegyüttese (beépítési terv, sorházak, foglakoztató, kazánház) több lépcsős építésének befejezésekor már az Ipartervben dolgoztam – s Polinszky Tibor adaptálta a terveket. Nagyon szerettem ezt a munkát! Kár, hogy a működtetési modell (ezek a lakások átmeneti otthonok lettek volna, a városban sokfelé épült volna 1-1 db akadálymentes lakás a tovább költözőknek, a szegregáció elkerülése érdekében) nem vált valósággá.
Megvan Neked a KÖZTI’66 könyv? Egy ideje nincs meg. Kölcsön adtam…
Van-e kapcsolatod a KÖZTI-vel, mai KÖZTI-sekkel? A köztisség nem múlik el, minden köztissel érzek a mai napig valamiféle közösséget. A céggel nincs, legutoljára a Várkert bazárban volt cégem a KÖZTI alvállalkozója. Szuper munka volt!
Mennyire követed a mai KÖZTI munkáját, építészetét? A publikált munkák javarészét ismerem.
Mi az üzeneted a 75 éves KÖZTI számára? Majd 100-nál megmondom!
Fotó: Glázer Attila
