Smaraglay László két évvel ezelőtt vonult nyugdíjba a KÖZTI igazgatói pozíciójából, 42 év KÖZTI-s múlttal a háta mögött. Pályája kezdetén az építészet azzal ragadta magával, hogy egyszerre ötvözi magában a matematikát és a művészetet. A KÖZTI-nél sok olyan kollégával dolgozhatott együtt, akik pályafutásuk során hűségesek voltak a KÖZTI-hez, akárcsak ő. KÖZTI75 jubileumi interjúnk következik.
Mi és mikor hozott a KÖZTI-be? 1979-ben jöttem a KÖZTI-be, közvetlenül az egyetem elvégzése után. Szerettem volna olyan helyen dolgozni, ahol csapatban, közösségben dolgozhatok, ezt le is írtam a „motivációs levelemben”, ami persze akkor még nem létezett, de megkérdezték, hogy mit szeretnék, és én ezt válaszoltam. Statikus osztályra helyezkedtem el, mert az egyetem alatt inkább az építészet mérnöki része érdekelt jobban, és nem is tartottam magam annyira kreatívnak, hogy épületek építészetét tervezzem, de szerettem volna az építészeket segíteni a szerkezettervezés területén is.
Mi tartott itt a KÖZTI-ben? Amire vágytam, azt megtaláltam, nagyon jó közösségbe kerültem, a statikus osztály különösen összetartó volt, szakmailag a KÖZTI a legmagasabb szintet képviselte. Később lehetőségem nyílt arra is, hogy a társaság ügyeivel szélesebb körben is foglalkozhattam, ami különösen inspiráló volt számomra.
Az általad itt töltött évekből melyik a számodra/KÖZTI számára legfontosabb időszak? Több ilyen időszak is volt. Az egyik amikor a társaság állami vállalatból részvénytársasággá alakult át (1989-1991). Ebben az időszakban Vállalati Tanács irányította a társaságot, amelynek én voltam az egyik dolgozói küldöttje és egyben az elnöke. Ez nem az operatív irányítást jelentette, hanem ez a 15 tagú testület leginkább a társaság stratégiai céljait határozta meg, amibe persze személyi kérdések is bele tartoztak, például az igazgató megválasztása. A másik fontos időszak az volt, amikor Hübner Tibor igazgató mellett igazgatóhelyettesként dolgoztam, ami nagyon fontos, szép, de eleinte nagyon nehéz volt, mert gazdaságilag sok nehézséggel kellett megküzdeni, rengeteg adósság terhelte a KÖZTI-t. A harmadik, amikor igazgatóként vezettem a KÖZTI-t, ez tényleg felemelő időszak volt, hiszen építész végzettségem ellenére statikus tervezőként dolgoztam, és ilyen előzmények után az ország legjelentősebb építész társaságát vezetni igazán Isteni adomány volt számomra, hálás vagyok érte, hogy ez az időszak megadatott az életemben. Kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt, akik nagyon sokat segítettek. Az Igazgatóság tagjai és a stúdióvezetők nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres ez a korszak.
Ki(k) volt(ak) a mestere(i)d? Az első időszakban Szajka László statikus osztályvezető volt, aki irányította a munkámat, és mindenre megtanított, ami szükséges volt ahhoz, hogy cégszerűen tudjak gondolkozni, mindig ott legyen a gondolkodásomban, hogy mi a társaság érdeke és persze tőle tanultam meg a szakmát is. Később barátok lettünk, és nem csak a szakmai életünkben találkoztunk. A másik olyan kolléga, aki nagy hatással volt rám, Hübner Tibor igazgató, aki mellett igazgatóhelyettesként dolgoztam, felnéztem rá, mindent tőle tanultam, ami a társaság irányításához kellett. Amikor igazgató lettem, az egyik fontos támaszom dr. Árvay Ernőné a KÖZTI ügyvédje volt, akitől nyugalmat, tárgyalási technikát és jogi ismereteket tanultam. Őket hármukat tekintem mestereimnek, akik különböző élethelyzetekben segítettek és hatással voltak a későbbi életemre, mind szakmailag, mind emberileg nagyon sokat kaptam tőlük.
Mi az, amire KÖZTI-sként a legbüszkébb voltál/vagy? Arra mindenképpen, hogy ehhez a közösséghez tartozhattam 42 évig, hogy a kollégák elfogadtak vezetőnek, hogy a legszemélyesebb problémáikkal is megkerestek, hogy ebben a 42 évben azt csinálhattam, amit szeretek, és a sok nehézség ellenére mindig élveztem a munkát. Annak is nagyon örültem, hogy sok olyan kollégával dolgozhattam együtt, akik hűségesek voltak a KÖZTI-hez, és évtizedeket töltöttek el itt.
Sorold fel a 75 év 5 legfontosabb KÖZTI-s épületét, lehet közöttük a tiéd is! Népstadion/Puskás Ferenc stadion, Kossuth tér rekonstrukciója látogató központ és mélygarázs, Várkert Bazár rekonstrukciója, Eiffel Műhelyház rekonstrukciója, Avas TV torony. Az első négy épülettel kapcsolatban elfogult vagyok, mert az én igazgatói időszakom alatt terveztük, az ötödikkel pedig tisztelegni szeretnék egykori tanárom Hofer Miklós és volt statikus kollégám Vörös György előtt, ráadásul az épület szülővárosomban Miskolcon épült. Sajnos a rekonstrukció tervezését minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült megszerezni.
Tartod-e a kapcsolatod a KÖZTI-vel, mai KÖZTI-sekkel? Igen, a legidősebb fiam, Gábor a társaság ügyvezető igazgatója, így napi kapcsolatban vagyok továbbra is a KÖZTI-vel, de rendszeresen megfordulok a székházban is, ilyenkor sok kollégával beszélek.
Továbbra is követed a KÖZTI munkáját, építészetét? Igen, ha tehetem, akkor elmegyek meglátogatni a megépült épületeket a KÖZTI-s kollégákkal együtt, és örömmel látom, hogy az építészeti színvonalat sikerül továbbra is magas szinten tartani.
Mi az üzeneted a KÖZTI következő generációi számára? Szenvedélyesen szeressék a családjuk mellett a szakmájukat is, szeressenek dolgozni, a közösség érdekét mindig helyezzék az egyéni érdekek elé, igyekezzenek minél többet tanulni tapasztaltabb kollégáktól, fejlesszék magukban az önálló döntéshozás képességét, mert ez ebben a szakmában elengedhetetlen. A legfontosabb, hogy minden nap örömmel végezzék a feladataikat.
