Építész: MAROSI Miklós
Az egykori MÁV Északi Járműjavító területén új kulturális komplexum született, amely kielégíti az Operaház és Erkel Színház díszlet- és jelmezgyártási igényeit, zenekari és színpadi előadó- és próbahely szükségleteit, ráadásul a XXI. századi használat követelményeinek is megfelel: nemcsak kiszolgálólétesítmény, hanem élményt kínáló látványosság is, amely látogatóközpontja révén betekintést enged e sajátos művészet belső titkaiba, közönségforgalmi terei pedig különféle rendezvények helyszíneként is használhatók.
A Kőbányai út menti rozsdaövezetben lévő volt ipari terület legértékesebb épülete, az 1880-as években épült Eiffel-csarnok, a magyar vasúttörténelem egyik legfontosabb szentélye, 124 éven át, 2009-ig szolgált javítóműhelyként. A 2011-ben műemlékké nyilvánított, hatalmas, bazilikális csarnoképületben és még három kisebb, régi épületben lett kialakítva a Magyar Állami Operaház és Erkel Színház új műhely-, raktár- és próbaközpontja. A műemléki előírások miatt komoly tervezői feladatot jelentett a számtalan, eltérő igényű funkció beillesztése az egykor teljesen más téralakítású épületekbe. A tervezőknek az opera- és balettjátszás minden műhelytitkával meg kellett ismerkedniük ahhoz, hogy az olykor speciális igényeknek mindenben eleget tevő tereket hozzanak létre.
A Kőbányai út felől megnyitott, öthajós Eiffel-csarnok középső traktusába került az impozáns fogadótér, ahol teljes pompájában feltárul a szegecselt acélszerkezet és az átlátszó polikarbonát tető. Itt található egy vasúttörténeti ritkaság, az 1912-es évjáratú, 327-es szériájú gőzmozdony és a hozzákapcsolt étkezőkocsi, amely büféként funkcionál. Az előcsarnokból kétoldalt zsilipelt, magas ajtók vezetnek a nagyobb belmagasságú oldalhajókban elhelyezett színház- és próbatermekbe és egy stúdióminőségű zenekari próbaterembe. A nézőtéri ülések hátfalba tolásával, a zenekari árok szintbehozásával, továbbá az előcsarnokba vezető nyílászárók kitárásával a teljes terület összenyitható, flexibilis megoldásaival mindenféle rendezvény igényeit ki tudja elégíteni. A legszélső oldalhajókba kerültek a művészek és a műszak öltözői, az asztalos-, lakatos- és szobrászműhelyek, valamint a kelléktárak. Az épület további, nagy belmagasságú tereiben új födémek behúzásával jöttek létre a különböző öltözők, varrodák és a pihenőterek. Egyes helyeken, ahol a funkció indokolta, megmaradt a lenyűgöző belmagasság, így például a konténeres díszletraktárakban, valamint a díszletfestőműhelyben, ahol az eredeti szerkezet szintén teljes szépségében látható. Az Eiffel-csarnok melletti, védett műemléképületben lett kialakítva az operastúdió, ahol a művészek gyakorolhatnak, továbbá kisebb kamarakoncerteket és mesterkurzusokat is lehet rendezni. A volt targoncajavító épületében került elhelyezésre a korszerű jelmeztároló, a cipész- és kalaposműhelyek. Az eredetileg földszintes kovácsműhelyből a létesítmény üzemeltetési központja lett. A belső terek meghatározó anyaga – úgy a falon, mint a padlón – a látszóbeton, amely lehetővé teszi a szegecselt acélszerkezet szépségének megmutatását. Különleges és egyúttal rendkívül kényes tervezési feladat volt a mai kor infrastrukturális igényeinek kielégítése, ugyanakkor a csarnok hajdani atmoszféráját felidéző környezet megőrzése.
Az öthajós csarnok alapterülete nagyobb a Parlamenténél, 25 000 négyzetmétert, nagyjából három és fél focipályányi területet ölel fel. Nevét nem Gustave Eiffel közreműködése miatt kapta, hanem azért, mert hasonló technológiával épült, mint az Eiffel-torony. Nem hegeszthető Siemens-acélból, hanem szegecselt acélelemekből készült, ezért a felújítás során a szükséges cserék sokkal egyszerűbben voltak megoldhatók. Az acélelemek alapos átvizsgálása során kiderült, hogy több mint kilencven százalékuk tökéletes állapotban van, sérülés nélkül vészelték át a két világháborút és az ’56-os forradalmat. A hatalmas belmagasságnak köszönhetően, a tető alatt kialakított sétaszintről felülről látható, hogyan készülnek a következő bemutatóra a szabászok, festőművészek, szobrászok, lakatosok és asztalosok.
Helyszín: Budapest X. Kőbányai út 30. Átadás éve: 2020 Építész: MAROSI Miklós Terület: 33 810 m2
