Építész: TIMA Zoltán
A telken évtizedekig uralkodó építészeti káosz helyett visszafogott, elegáns épületbe költözött Budapest legismertebb fine dining olasz étterme.
A budai villanegyed határán, az 1910-es években kialakított telken a kezdetektől fogva vendéglátóhely állt. Az 1990-es években itt működött a környék és a korszak legendás étterme, a Lugas, amely később elvesztette a vonzerejét és a 2020-as évek elején bezárt. Az eredeti, százéves, manzardtetős épületet az évtizedek során a vendéglátó funkció szinte teljesen átalakította és bekebelezte, egyre nagyobb helyet foglalt el a telekből. A körbeépítések, toldások és átalakítások következtében a hajdani homlokzat és térstruktúra eltűnt. A tervezett átalakítások előtt fel kellett számolni a telken kialakult építészeti káoszt, el kellett bontani a toldalékokat és építményeket.
Az átalakított épület a telek szabályozás szerinti építési helyén belülre került vissza, felfelé egy szinttel bővült, a délnyugati oldali épületrész alá pedig pinceszintet alakítottak ki. A tömb földszint plusz egyemeletes, délnyugati oldalán alápincézett, lapostetős, pillérvázzal, illetve doboz szerkezetű monolit vasbeton tartószerkezetekkel. Az eredeti téglafalak az északnyugati és északkeleti oldalon megmaradtak, monolit vasbeton pillérekkel megerősítve. Tömegalakítását visszafogottság és egyszerűség jellemzi. A különböző funkciókat az épület egyetlen kubusban fogja össze, melynek tagolását és hangsúlyait a homlokzati anyaghasználat váltakozása teremti meg. A fogyasztótér széles, nagyméretű üveg függönyfallal nyit a kert és az utca felé. A délnyugati tájolású megnyitás fölött előtető húzódik, amelyet a terasz felett pergola egészít ki. A lépcsőház karakteres növényfalával emelkedik ki, a homlokzat előtt kifeszített acélsodrony huzalokra kúszónövények futnak. Ezen a homlokzaton kapott helyet az étterem cégére is. Az emeleti gépészeti helyiség nagytáblás szálcement burkolattal készült, ami alkalmas arra, hogy integrálja a gépek miatt szükséges zsalus megnyitásokat. Az emeleten, a nyugati és keleti sarkon, a lakások homlokzata előtt alumínium lamella árnyékolás készült, amely áttört második homlokzati rétegként választja el a lakrészek privát szféráját és a földszinti nyilvános területet. A lamellák mögött üveg burkolat fogja össze a nyílásos és nyílás nélküli felületeket.
Az épület alapvetően két részre osztható. A földszinten az éttermi funkciók helyezkednek el, míg az emeleten két lakás található. A vendégek bejárata és a gazdasági bejárat is a Szilágyi Erzsébet fasorról nyílik, egymástól elkülönítve. A gazdasági kapu közelében három gépkocsi számára biztosított parkolóhely. A földszinten az épület délnyugati oldala a fogyasztótér, kertre néző, nagyméretű, üvegezett megnyitással. Ehhez közvetlenül csatlakozik a kültéri terasz, felette árnyékoló pergolával. Intimitását az utca felé virágzó növénysáv biztosÍtja. A fogyasztótérhez női és férfi mosdóblokk kapcsolódik. A földszint hátsó traktusában a konyha és a hozzá kapcsolódó kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet. Az étterem vendégei egy hosszú ablakon keresztül folyamatosan követhetik a szakácsok munkáját. A pinceszinten, amely az épület déli sarkában található lépcsőházból érhető el, borospincét alakítottak ki bortrezorral. A lépcsőház vezet a két emeleti lakáshoz, illetve a konyha felett elhelyezett gépészeti területhez. A lakások az étterem főbejáratán kívül, egy oldalsó bejáraton át is megközelíthetők. A telek beépítetlen területének nagy része növényzettel borított kert lett.
Helyszín: Budapest II. Szilágyi Erzsébet fasor 77. Átadás éve: 2024 Építész: TIMA Zoltán Építész munkatárs: SZABÓ Máté Tartószerkezetek: DOBRÁTER Béla (Dobráter Bt.) Épületgépészet: SZAKÁL Szilárd, RÉTI János, LENGYEL Zsolt, VIRÁG Zoltán (Duoplan Kft.) Elektromos tervezés: MÁRAMAROSI András, RITZL András, KAPITOR György (Zone-plan Kft.) Konyhatechnológia: PALAINÉ STRAUB Ágnes (Szigmavill Bt.) Belsőépítészet: SÜTŐ Kata (KTST Interiors Kft.) Tájépítész: MOHÁCSI Sándor (S73 Kft.) Terület: 235 m2
