Építész: SKARDELLI György
A 4-es metróvonal megépítésével generált térfelszíni változások fontos példája a Kálvin tér rekonstrukciója. A II. világháború óta fokozatosan közlekedési csomóponttá silányult tér ismét magára ölthette egy valódi belvárosi tér karakterét, a gépjármű-közlekedéstől visszafoglalt területekkel egy élhető városi környezet alakult ki. A teret újra belakhatják a városlakók, a sétálók, a lődörgők, a várakozók, a kirakatnézők, az étteremi és kávéházi teraszokon ücsörgők.
A 4-es metró föld alatti fejlesztése térfelszíni változásokat generált városszerte. Az egyik legjelentősebb átalakulás a Szabadság híd pesti hídfőjétől az Astoriáig tartó kiskörúti szakaszon történt, amelynek meghatározóan fontos eleme a Kálvin tér. A történeti városmag Kecskemét felőli kapuja előtt kialakult, a dunai vízi szállítás által is támogatott, többszáz éves múltra visszatekintő piactér fokozatosan fejlődött a polgárosodás során és értékelődött fel városi térré. A XIX. században a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az annak környékén felépült Palotanegyed megalapozta a Kálvin tér fontosságát. A téren álló református templom mellett folyamatosan épültek át a házak, amelyek között Ybl Miklós tervezte épületek is álltak. A II. világháború alatt a tér és az azt övező térfal is erősen károsodott. A romok elbontását követően sokáig foghíjak szegélyezték az egyre inkább a felszíni gépjárműforgalom szolgálatába állított teret, amely az utolsó döfést a 3-as metró megépítésével kapta: a gyalogos városlakók ekkor végleg leszorultak a tér alatti aluljáróba. A térfelszín állapota kétségbeejtő volt, a gyalogos használat ellehetetlenült, az egykori városkapu előtti piactér, majd díszkúttal ékesített városi tér a háborút követő évtizedek során belvárosi közlekedési gócponttá silányult.
A tervezés a tér újragondolásával indult. A teljes lecsupaszítást követően az új közlekedési rendszer figyelembevételével új koncepciót kellett kialakítani, amelynek alapját az ötágú csomópont négyágúra szűkítése és a Mikszáth tér–Kecskeméti utca közötti új gyalogostengely összekötése jelentette. Az elképzelés lényege egy élhető városi tér létrehozása volt. Az új, burkolt gyalogos felületek lehetőséget adnak a környező épületek földszintjén újra életre kelő üzletek, vendéglátóteraszok térre való kihúzódására, a sétálók szabad irányválasztására, nézelődésre és akár gyülekezésre is. Létrejöhetnek új találkozási pontok, melyeket a zöldfelületek mentén több száz méter hosszan elhelyezett, speciálisan formált műkőszegély ülőpadkák is segítenek. A történeti Belváros formáját, illetve a Kiskörút vonalvezetését idézi a helyszínre tervezett, K betűt formázó, egységes kőburkolat. A konkáv és konvex elemekből álló egyedi burkolat a Fővám térig, illetve az Astorián keresztül egészen a Károly körútig tart. Az egységesség szándékát erősítik a történeti térfalak karakteréhez igazodó kandeláberek is, amelyek egyben kiváltották a többi más felszíni oszlopot is. A csökkentett számú és átgondoltan elhelyezett aluljáróba vezető lépcső fölé egy-egy sajátos formájú, acél-üveg szerkezetű esővédő tető került. Ezek az egyedi elemek a kitisztult téren egyértelműen kijelölik a lejárati pontok helyét, másrészt egyfajta átmeneti teret biztosítanak a védett aluljáróvilág és a szabad tér között. A tér néhány megmaradt, régi fája mellett növényládákba ültetett fák és ülőfalakkal szegélyezett, épített kazetták növényfelületei díszítik a teret.
Helyszín: Budapest V., VIII., IX. kerület Átadás éve: 2012 Építész: SKARDELLI György Építész munkatársak: BORBÉLY András, CSÍZY László, GÁSPÁR László, PETRI Dávid Tájépítészek: MOHÁCSI Sándor, BALOGH Péter István (S73 Kft.) Terület: 20 000 m2
