Építészek: DOBOZI Miklós, ROSCH Gábor
A magyar klasszicista építészet kiemelkedő jelentőségű épületének átfogó rekonstrukciója és fejlesztése a műemléki szempontok messzemenő figyelembevételével történt. A műszaki problémák megoldása, az eredeti térsorok visszaállítása, a feltárt eredeti színezés alkalmazása és a földalatti bővítés mellett a múzeum a modern kor szakmai és látogatói igényeit is kielégíti.
A Pollack Mihály tervei alapján 1847-ben épült múzeum az eltelt másfél évszázad során számtalan átalakításon esett át. Az első és igen jelentős átépítést már 20 évvel az épület átadását követően elvégezték, amikor kialakították a díszlépcsőházat Lotz Károly és Than Mór festményeivel és a belsőket a korra jellemző igen gazdag díszítéssel látták el. Az 1926-1928-ban történt felújítás a klasszicizmus egyszerűséget tartotta szem előtt és a belső díszítések egy részét lefestették vagy visszabontották. Az épület sokszor szakszerűtlen, durva beavatkozásokon és háborús pusztításon is átesett. A túlzsúfolt gyűjteményi anyagok újrarendezése, a múzeumi technikák fejlődése elodázhatatlanná tette az épület műemléki szempontokra messzemenően figyelő felújítását. Miközben a modern muzeológia, a műtárgyvédelem és a gyűjteményi állomány gyarapodása jelentős területi növelést és korszerűsítést igényelt, a műemlék épület látványa nem változhatott.
Pollack célja az volt, hogy a kiállító tér szolgálja a bemutatni kívánt tárgyakat és ne az architektúra uralkodjon. Ezért a rekonstrukció is ehhez a szándékhoz igazodott. Ugyanakkor a modern kor múzeumhasználatát is szem előtt tartva, a kutatás és kiállítás mellett figyelembe vették a látogatók megváltozott igényeit is. A sok éven át tartó tervezés, majd kivitelezés leglátványosabb feladata az épület dísztérsorának teljes rekonstrukciója volt, a főbejárati lépcsőtől az előcsarnokon, a díszlépcsőházon és a rotondán át a díszteremig. A munka során a díszburkolatok, freskók, díszítőfestések feltárásán és helyreállításán túl jelentős funkcionális átalakítások, technikai fejlesztések is történtek. A múzeum bővítését három helyen lehetett megoldani. Egyrészt az 1920-as években elkezdett tetőtérbeépítés folytatásával, amely mára a teljes harmadik emeletet elfoglalja és gyűjteménytáraknak, restaurátor műhelyeknek ad helyet. További bővítési lehetőség a két belső udvar terepszint alatti beépítéséből adódott. Így épülhetett meg a déli oldalon a római kőanyagot bemutató lapidárium, az északi udvar alatt pedig különböző restaurátor műhelyek, műtárgyraktárak és kiszolgáló üzemi részek. Új liftek beépítésével a nehézkes, sok esetben megoldhatatlan műtárgymozgatás és az akadálymentes közlekedés is a klasszicista értékek csorbítása nélkül vált lehetővé. A tető új rézlemez fedést kapott, mivel az első világháborúban az eredeti rézfedést hadi célokra felhasználták és horganyzott vaslemezzel pótolták. A teljesen átnedvesedett pinceteret kiszárították és egy hatékony szigetelőrendszer kiépítésével 4500 négyzetméter porszáraz raktárterület jött létre.
Pollack Mihály terveihez alkalmazkodva, változtatás nélkül újult meg a homlokzat és korhű másolatra cserélték a klasszicista kerítést. A múzeumkert és a terepszint alatti parkoló tervei is elkészültek, de ezek kivitelezésére a rekonstrukció idején, anyagi okok miatt, már nem került sor.
Helyszín: Budapest VIII., Múzeum körút 14-16. Átadás éve: 2006 Építészek: DOBOZI Miklós, ROSCH Gábor Belsőépítész: KERECSÉNYI Zsuzsa Terület: 30 700 m2
