Építész: KELEMEN Bálint
A ma elterjedt, rekonstrukciót előnyben részesítő romhelyreállítások között Szádvár unikumnak tekinthető, mert harmonikusan ötvözi a klasszikus műemlékvédelem megkérdőjelezhetetlen eredményeit XXI. századi építészeti elemekkel. A várterület mára kialakult romos, ligetes-parkos jellege szándékosan megőrzésre, sőt megerősítésre került.
Szádvár impozáns romja Magyarország észak-keleti részén, Aggtelektől keletre található, érintetlen, gyönyörű természeti környezetben, egy 260 méter magas mészkő hegy tetején. A kb. 11 000 m2 alapterületű vár Magyarország egyik legnagyobb középkori hegyi romvára, túlnyomó részt még feltársára váró, hatalmas régészeti lelőhely, amely egyúttal természetvédelmi terület is. A szögligeti Szádvár története az 1260–1270-es évekig nyúlik vissza, birtoklásáért a késő középkorban és a kora újkorban is folyamatos politikai harcok dúltak. A Bocskai, majd a Thököly felkelésben játszott szerepe következményeként 1686-ban döntöttek a császáriak Szádvár lerombolásáról, amelyet ezután a természet hódított el.
A romvár konzerválásának és turisztikai fejlesztésének első üteme a Nemzeti Várprogram keretében valósult meg. A tervezést alapvetően meghatározta a hely történeti és természeti karakterének vizsgálatán alapuló módszertan, a romkarakterológia alkalmazása, szem előtt tartva a rendelkezésre álló tudományos ismeretek szintjét. A tervezés segédeszközeként 3D elméleti rekonstrukciós modell is készült a tudományos dokumentáció részeként.
Az örökségvédelmi-turisztikai fejlesztés gerincét egy biztonságos látogatói útvonal kialakítása, a várfalak mintegy 440 méter hosszon történő stabilizálása és a természeti környezet megóvása alkotta. A konzerválás, védőkorona ráfalazás során alapvető cél volt a várban korábban is használt állagmegóvási módszer követése az egységes építészeti arculat biztosítása érdekében, így a korábbi és jelen beavatkozások szerves egységet, rendezett romképet mutatnak. Mivel Szádvár területe az Aggteleki Nemzeti Park része, kivágásra csupán a falakat közvetlenül veszélyeztető fák kerültek, a ligetes-erdős környezet érintetlenül megmaradt. Az új, pihenőpadokkal és információs táblákkal kísért gyalogos útvonal bevonja a romvár vérkeringésébe az eddig méltatlanul elfeledett Alsó várat, ezzel itt alakult ki a szabadon látogatható várkomplexum fogadópontja. Az Alsó várban egy esőbeálló mellett elkészült egy tölgyfa gyilokjáró is, amelyen bejárható a 8-12 méter magasan fennmaradt, hatalmas sziklatömbök közé beékelt keleti és északi várfal falkoronája, illetve megfigyelhető közelségbe kerül a környező erdő lombkorona szintje is. Az Alsó várból az egykori teherfelvonó szerkezet nyomvonalán épített lépcső vezet a Felső várba, ahol több kilátópont és pihenőterület létesült. Ez utóbbiak várbeli rendezvények (várjátékok, íjászverseny) esetén is jól hasznosíthatók. Hosszú, karakteres, faanyagú kőtárépítményben került elhelyezésre a várban évszázadok óta szétszórva heverő, nagyszámú faragott kőanyag.
Az új, kortárs funkciójú elemek (padok, információs táblák, esőbeálló stb.) a középkori vár berendezéseihez hasonlóan egyszerűségre törekvő, masszív, erőt sugárzó szerkezetek. Megjelenésük azonban szándékosan kortárs formavilágú, ami kielégíti a régi és új elemek közötti megkülönböztetés műemlékvédelmi igényét. A tölgyfa használata pedig nem csupán a történeti-természeti környezetbe való illeszkedést szolgálja, hanem mint tradicionális középkori építőanyag, az egykori épület irányába is gesztust tesz, építészeti kontinuitást teremt.
Helyszín: Szádvár, Szögliget
Átadás éve: 2021
Építész: KELEMEN Bálint
Építész munkatárs: MÉRAY-HORVÁTH Mercédesz, OSZOLI Gellért
Tájépítész: Németh Zita (NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.)
Alapterület: 10 670 m2