Építész: TIMA Zoltán
A Szent István körúthoz közeli foghíj beépítésével az elsők között jött létre új építésű, kisebb belvárosi szálloda a fővárosban. A szerelt tégla burkolatú homlokzat a fatábla elemekkel és a hangsúlyos párkánylemezekkel a felületek összhangját kívánja megteremteni az eklektikus környezetben.
A telken korábban állt, 1888-ban épült, földszint + egyemeletes, belső udvaros épület már építése idején sem számíthatott különösebben értékes építészeti produktumnak. Városképileg is rendkívül bántó volt az épülettel szomszédos, 15–20 méter magas, szabad tűzfalak látványa. Ennek ellenére az építési engedélyezést nagyban megnehezítette, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal csak hosszadalmas egyeztetések után járult hozzá a pesti Nagykörúton belül, műemléki jelentőségű területen lévő épület bontásához.
A hozzávetőlegesen 1:2 oldalarányú telek beépítése a gazdaságosságot, tehát a lehető legtöbb szobaegység kialakítását célozta. Az elforgatott U alaprajz egyben a legkedvezőbb térarányú belső udvart adta. A szobák az építtető által megkívánt minimális méretűek, de felszereltségük a négycsillagos kategóriának megfelelő. Az épület alagsor + földszint + hétemeletes, a szintenként található 16 szobát egy lépcsőház és két lift szolgálja ki. A 6. emelet homlokzati vonala az utcai oldalon, az ott elhelyezett szobák rovására visszahúzott, az így kialakuló teraszos apartmanok az épület legmagasabb kategóriájú egységei lettek. A legfelső 7. emeleten az utcától távolabb eső belső oldalra az épületgépészeti központ, míg a másik oldalra egy nagyméretű napozóterasz került. A földszint alig 19 méter széles utcai frontján található a szállodai lobby főbejárata, az alagsori gépkocsiparkolót kiszolgáló autólift, valamint a gazdasági bejárat. Ez utóbbin keresztül történik az épület konyhájának és az alagsor gazdasági helyiségeinek megközelítése. A szálloda bárja, amelynek nyitható üvegfala intenzív közterületi kapcsolatot biztosít, szintén az utcai fronton kapott helyet.
A homlokzat megjelenése és anyaghasználata a funkció tisztaságát követi, ugyanakkor összhangot keres a környező épületek zömében eklektikus stílusú és vegyes formai megjelenésű építészeti karakterével is. Az utcai homlokzat szerkesztése kerüli a hagyományos lyukarchitektúrát, inkább a felületek összhangját kívánja megteremteni, rejtve a meglehetősen alacsony, mindössze 2,85 méter magasságú szintek eltérő arányát. A minden második szinten megjelenő párkánylemezek a homlokzati tűzterjedést gátolják.
Helyszín: Budapest V., Nagy Ignác utca 19. Átadás éve: 2009 Építész: TIMA Zoltán Építész munkatársak: NAGY Borbála, STEIN Zoltán Belsőépítész: Yesim Karaca Interior Works Terület: 3500 m2
