Építész: SKARDELLI György
Az épület szerencsésen ötvözi az irodaházaknál szükséges praktikus megoldásokat a funkcionális tartalom letisztult részleteivel; szellemisége és formavilága híven tükrözi a benne folyó világszínvonalú tevékenység különlegességét és egyediségét. Jó példa a forma és tartalom finom egységére, egy különleges megbízás következetes megvalósítására.
A Knorr–Bremse a világ egyik legnagyobb, fékrendszerekkel foglalkozó cége. A számítógépek elterjedésének köszönhetően a fékrendszerek óriásit fejlődtek. A fedélzeti komputerek által vezérelt technika nagymértékben segíti a járművet irányító embert a különleges, kiélezett helyzetek kezelésében, és ennek megfelelően igényli a számítógépes programok folyamatos fejlesztését. A programok tervezése egy magyar informatikai csapat kiemelkedő munkáját dicséri, akik a BME Közlekedési Tanszékén, méltatlan körülmények között végezték a világcég tevékenységét alapvetően meghatározó, kreatív munkát. Ezen áldatlan állapot felszámolására rendelte meg a cég az új központ terveit. Az épület funkciója kettős. Az alapterület nagy részén irodai jellegű munkavégzés folyik; alapvetően itt zajlik a programtervezés. Az épület földszintjére egy háromállásos, szerelőaknás műhely került, ami a legnagyobb méretű kamionokat is képes befogadni. A programokat a tervezőasztalról táplálják be tesztelésre a gépjárművek fedélzeti számítógépébe, majd a műhelyben vagy a külső tesztpályán maguk a tervezők vizsgálják a program hatását a fékrendszerre, így a visszajelzések a legrövidebb úton jutnak vissza a tervezőasztalra. Az épületet meghatározó építészeti koncepciónak ez a kettős funkció az alapja.
A hagyományos, középfolyosós szerkesztést szinte szétfeszíti az épület középtengelyében elhelyezett háromállásos műhely, olyan feszültséget teremtve az épület belső terében és tömegformálásában, amely megjelenésében illeszkedik az itt folyó high-tech tevékenységhez és ezt a fontos karakterjegyet sugározza a külső szemlélők és az üzleti partnerek felé is. Ezzel maga az épület válik a cég reklámhordozójává. Az anyaghasználat is ezt a gondolatot követi. Az épületen domináns elem a víztiszta üveg, amelynek felületét fémosztások, illetve a végeken megjelenő téglaburkolatok tagolják. A sarkokon átforduló üveg a koncepcióból fakadó feszültséget hangsúlyozza, csakúgy, mint a fémlemez fedésű félnyeregtető erős ereszkiülése, illetve az épület két végén megjelenő rozsdamentes légbeszívó kúpok. Az épület szögtöréssel osztott bütüjén és a területet határoló kerítésen megjelenő téglaburkolat egyfajta reagálás a környék ipari jellegének kiemelkedő alkotására, az utca túloldalán lévő buszgarázsra. Az épület 2001-ben a Magyar Köztársaság Pro Architectura díját, 2002-ben a XI. kerületi önkormányzat Pro Architectura díját nyerte el.
Helyszín: Budapest XI., Major utca 69. Átadás éve: 1999 Építész: SKARDELLI György Építész munkatársak: DUDÁS István, FARKAS Zsolt Belsőépítész: PLACHTOVICS Vilmos Tájépítész: HAVASSY Gabriella Terület: 3920 m2
