A Pusztatemplomnak nevezett műemlék az egykori Árpád-kori Mizse falu középkori templomának maradványa. Az egyhajós, gótikus kőtemplomból a szentély fala, az északnyugati fal és a délkeleti fal töredéke maradt fenn, amelyek a Market Építő Zrt. ROM Vándor programjának keretében újultak meg.
Lajosmizse külterületén, egy hosszanti dombháton terült el az egykori, kun alapítású Mizse falu, amely a török időkben pusztult el. A XV. sz. végére (de legkorábban a XIV. századra) datálható Pusztatemplom régészeti feltárására az 1930-as években, majd 1995-ben került sor. A kisméretű gótikus templom maradványainak megmentése először a lajosmizsei önkormányzat és helyi lakosok kezdményezésére az 1990-es években kapott nagyobb lendületet. A leginkább veszélyeztetett támpilléreket 1999-ben megerősítették.
Az egykori egyhajós templomnak az északnyugati fala és a szentélynek a nyolcszög három oldalával záródó falai maradtak fenn átlagosan 5 méter magasan, az utóbbi három támpillérrel; illetve talajközelben a délkeleti fal egy rövid szakasza látható mintegy 30 cm magasan. A rom befoglaló mérete 7,8×9 méter, a támpillérek 1,8 métert túlnyúlnak. A falak vastgsága 80-90 cm, közelben bányászott lyukacsos réti mészkőből épültek helyenként tégla kiegészítéssel. A külső-belső falköpeny faragott kváderkövekből áll, a falmagot kisebb, alaktalan kövek alkotják. A falakban ablak, falfülke és állványlyukak maradványai, gyámkő helyek azonosíthatók, faragott kőelem a helyszínen már nem volt fellelhető. A templom további részleteiről (padlóburkolat, berendezések, ajtó, ablakok, díszítések, párkány, tetőforma, stb.) a régészeti eredmények alapján nem rendelkezünk pontos adatokkal.
A ROM Vándor program keretében végzett beavatkozások elsődleges célja a fennmaradt műemléki értékek védelme. A falfelületeket, fugákat megtisztították, a kisebb kiomlásokat a helybelei lakosok által visszadott eredeti lyukacsos réti mészkővel, a nagyobb kiomlásokat forrásvízi mészkővel befalazták (mivel elegendő mennyiségű eredeti kő már nem állt rendelkezésre). Ez utóbbi kifalazások, illetve az 1999-es pillérmegerősítések felületkövető vékonyvakolást kaptak, ami egyrészt homogenizálja ezeknek a falazatoknak a textúráját, másrészt kielégíti a didaktikai megkülönböztetés igényét. A meglazult, mállott falkoronát és falazatot minimálisan szükséges mértékben a szilárd részig visszabontották, majd újraépítették az eredeti kövekből, a meglévőt követő, naturalisztikus romkontúrral. A szerkezeti repedéseknél rejtett, száraz rendszerű falvarrást alkalmaztak rozsdamentes acél spirálrudakkal. Konzerválásnál az eredetihez hasonló, sárgás színű vakoló-, falazó- és fúgázóhabarcsokat használtak. Kortárs kiegészítésként a szentély belső oldalán kovácsoltvas kereszt került elhelyezésre, pontszerűen a falhoz rögzítve, a gerendalyukakba mécseseket raktak. A műemléki értéket nem képviselő meglévő műemléki tábla helyett a ROM Vándor projektekben használt acél információs tábla készült. A rom környezetét felújították, fákat ültettek és kültéri asztalt helyeztek el, elősegítve a műemléki érték érvényesülését.
Helyszín: Lajosmizse külterület Átadás éve: 2026 Építész: KELEMEN Bálint Építész munkatárs: MOLNÁR Kata, JACZÓ Anna Tartószerkezetek: VÁCZI Péter, SZONDI Máté Épületdiagnosztika, tartószerkezeti szakvélemény: BARATTA Egon, Dr. FENYVESI Olivér (Fenyvesi és Társa Kft.) Épületvillamosság (villámvédelem): MÁRAMAROSI András Vezető műszaki koordinátor: NÉMETH Tamás Építéstörténet: ARNÓTH Ádám (E.V) Restaurátor: BÁNFI Gábor (E.V.) Építtető, generálkivitelező: Market Építő Zrt – ROM Vándor program programigazgató: BELECZ Péter 3D térszkennelés, geodézia: SZAPPANYOS Tibor, SEBŐK Tibor (Kvalitron Kft.) Alapterület: rom 20 m², telek 1584 m2
