Építész: MAROSI Miklós
A kis belvárosi szálloda felépítése olyan, mint a környező gangos bérházaké általában: utcai és udvari szárny, köztük nyitott folyosóval övezett udvar. A szükségből a tervező erényt kovácsolt, a terek sorolása, szűkülése-tágulása magától értetődő rendet teremt az épületben. A névválasztás által sugallt hangulatot a belső terek színvilága és designja közvetíti.
A 68 szobás butikhotel a budapesti Erzsébetváros egykori zsidó negyedében épült fel. A 9,5 méter széles utcai front mögött egy 50 méter mély telek húzódik, amelynek mindkét oldali szomszédja keskeny udvarra nyíló, gangos ház. Az épület a bal oldali ház tűzfalához simul. A szállodai szobák a földszinti lobbyból induló lépcső-lift blokkokra szervezett két „toronyban” találhatók, a két tömegelem között üvegtetővel fedett átrium-bár helyezkedik el, amely az esti fényben is hangulatos udvari látványt nyújt. A tornyok közti acélszerkezetű, nyitott gang finom utalás az eredeti Soho-hangulatra, de a közvetlen szomszédok világára is, ugyanakkor a személyzet számára praktikus átjárást kínál és a biztosítja a menekítés útvonalát a független tűzszakaszok között.
A szállodai szobák 18 négyzetméteres alapterületén mindennemű vendégszolgáltatási követelményt sikerült biztosítani. A kis szobákban a berendezés a minimális funkciókat elégíti ki maximális kényelemmel. A fürdőszobák átláthatóságot nyújtó homokfúvott üvegfala speciális megrendelői igény volt. A szálloda földszintjén a recepció, a lobby, a reggeliző tér és az azt kiszolgáló konyha, illetve a lobby-bár található, míg a pinceszinten a személyzeti öltözők, raktárak, gépészeti terek, gépkocsiparkolók és az autólift helyezkednek el. A logikus térszervezéshez látványban megzabolázott eklektika társul. Az anyagok és színek kavalkádja a konzekvens alkalmazás következtében könnyed és kellemes, mégsem tolakodó belső térré érik össze. A homlokzatburkolatként választott klinkertégla a városrész hasonló anyaghasználatú épületeivel rokon. Felületét a negyedtéglányi finom, síkbeli mozgások plasztikává avatják. A burkolat a homlokzat peremén felgyűrődik, mintegy jelezve a tektonikus befeszülést a két szomszédos épület közé. Az épület 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíjat kapott.
Helyszín: Budapest, VII. Dohány utca 64. Átadás éve: 2008 Építész: MAROSI Miklós Építész munkatárs: SEBŐ István Belsőépítész: SCHINAGL Gábor Terület: 2020 m2
