Építész: POTZNER Ferenc
A Budai Várnegyedben álló klasszicista palota egy hiteles „remake”; újjáépítésénél az 1806. évi külső állapot minél pontosabb visszaállítása, a belső történeti helyiségsor minőségi másolatainak elkészítése és klasszikus-modern irodaterek létrehozása volt a fő szempont. A palota ma a Köztársasági Elnöki Hivatal épülete.
A Sándor-palota Magyarország kiemelkedő értékű műemléke, Közép-Európa klasszicista magánpalotáinak egyik legszebbje. A Szent György tér keleti oldalán, a budai Várhegy történeti, városszerkezeti, építészeti, régészeti és művészettörténeti szempontból is fontos pontján áll, a városképben együtt jelenik meg a királyi palotával és a Lánchíddal.
A telek, amelyre épült, 1803-ban került gróf Sándor Vince tulajdonába a rajta lévő épületekkel együtt. A török időkben romba dőlt ferences kolostor alapfalaira épült két kaszárnyaépület földszintjeit belefoglalták az 1805–1806-ban, vélhetőleg a bécsi Johann Amann tervei szerint, Pollack Mihály közreműködésével épült Sándor-palotába, amely később a lovas bravúrjairól ismert Sándor Móric gróf tulajdona lett. 1831-ben a Pallavicini család vásárolta meg a palotát, 1867–1874 között az állam a Miniszterelnökség számára bérelte azt. Belső termeit 1867-ben Ybl Miklós tervei szerint, majd 1927–1928-ban Hikisch Rezső tervei szerint alakították ki. 1944-ig a Magyar Királyi Miniszterelnökség működött benne. Az épület Budapest ostromakor rommá lett, déli része teljesen beomlott, számos pótolhatatlan műkincset temetve maga alá. Számos tervszintű helyreállítási kísérlet, majd az 1980-as évekbeli részleges külső helyreállítás után 2002-ben épült teljesen újjá, eredeti szándék szerint a miniszterelnökség hivatalaként.
A funkcionális elrendezést a palota térrendszere, a kabinetiroda igénye és az épülethez köthető államigazgatási hagyomány egyidejű figyelembevételével alakították ki. A palota déli főbejáratát az állami ünnepek és az államközi protokoll ünnepi eseményei kapcsán veszik igénybe, míg a Szent György tér felőli nyugati bejáratot a hétköznapok hivatali bejárataként használják. A földszinten ellátó- és hivatali egységek, sajtóterem, régészeti kiállítótér, valamint a Sándor-palotát az előzményeivel együtt bemutató történeti kiállítás kapott helyet. Az emeletre, az eredeti terveknek megfelelően, a miniszterelnökséghez kapcsolódó helyiségcsoportok, a kormányülésekhez kapcsolódó terek, a kormányközi protokoll terei, valamint hivatali egységek kerültek. A palota emeletének déli, történeti terei három építési periódus nyomait őrzik, helyreállításuk ezeket a főbb építési szakaszokat követte. A Pollack-féle legkorábbi, klasszicista, valamint empire periódust a kerek szalon, a kis empire szalon és a tükörterem képviseli. Egykori miniszterelnöki palotává alakításának idejét a Mária Terézia-szalon és a gobelinterem (Kék Szalon) klasszicizáló neobarokk stílusa fémjelzi. Az 1920-as évek végi korszerűsítés és felújítás neo-empire stílusára a miniszteri sarokszoba és a miniszteri váró utal, a keleti szárny végén.
A dísztermek falburkolata, padlózata és mennyezete az eredetiek szerint épült újjá. A korhű burkolatokon túl függönyök, csillárok, cserépkályhák, bútorok, szőnyegek és festmények teszik teljes értékűvé a történeti tereket. Berendezésük rekonstrukcióját a kiválasztott festmények terekhez és funkciókhoz, valamint hagyományokhoz kapcsolódó ikonográfiai koncepciója egészítette ki.
A palota ma Magyarország Köztársasági Elnöki Hivatalának ad otthont. Az épület rekonstrukcióját 2002-ben Budapesti Építészeti Nívódíjjal jutalmazták.
Helyszín: Budapest I., Szent György tér 1–2.
Átadás éve: 2002
Építész: POTZNER Ferenc
Építész munkatárs: GÁSPÁR László
Belsőépítészek: MAGYARI Éva, PAZÁR Béla (MNDP Építőművészeti Kft.)
Tájépítész: CSONTOS Péter
Terület: 4500 m2