Építész: MAROSI Miklós
Az épület szokatlan megformálása a telek adottságainak, a tulajdonosok eltérő igényeinek és a rendezési tervben előírt kötöttségeknek köszönhető. A homlokzat hatalmas, íves tükörfelülete nem alkalmazkodik a klasszikus építészeti hagyományokhoz, de visszatükrözi környezetének minden rezdülését.
A KÖZTI spontán privatizáció miatt feladni kényszerült belvárosi, Kecskeméti utcai székházát. A Szerzői Jogvédő Hivatallal és a Bayer-AGFA Kft-vel társulva új székház építésébe kezdett, amelyet másfél év alatt kellett megépítenie. A tervezési területre vonatkozó részletes rendezési terv rendkívüli módon korlátozta a beépítést. Egy laposabb ívű, tervezett útvonalvezetéshez igazított szabályozási vonal a telek mintegy harmadrészét lemetszette. Az előírt homlokzat- és gerincmagasságok a közvetlen környezetben lévő épületek adottságait kötelezően átvetítették a tervezett beépítésre. A Pálya utcai földszinti lakások benapozási előírásai további kötöttségeket jelentettek.
Az épület alaprajzi szervezése alapvetően két egységre tagolódik: a cellás irodatereket befogadó Mészáros utcai frontra, valamint a nagy terű irodákat, műtermeket tartalmazó Pálya utcai szárnyra, amelyeket a bevilágító udvart két végén lezáró közlekedő- és vizesblokk-torony fűz össze. A terepszint alatt három félszint-eltolásos garázstér található. A teljesen klimatizált épület gépházai a tetőtérben lettek elhelyezve.
A déli vasút távlati elképzelésekben vázolt lefedésével kialakuló hatalmas felület high-tech világa elé feszített konvex tükör majd ezen terv megvalósulásakor nyeri el igazi értelmét. A Győző utca–Pálya utca sarka visszaszelídül, és csak a kerámia, illetve az üveg síkbeli plasztikájával, rejtett rizalitképzésével, valamint arány- és ritmusváltásaival kíván reagálni környezetének változatos hatásaira. A homlokzati tükörfelület a modern ipar terméke, a tervező csak osztásarányait képes meghatározni; szemöldökképzése, párkánylezárása nem alkalmazkodik a klasszikus építészeti hagyományokhoz. Ugyanakkor szoros tartozéka az ablakmosó berendezés pályája: ezt a szerkezeti elemet, megsokszorozott keresztmetszete révén, koronázó párkányként alakították ki. Az épület bejárati axisait kijelölő, rozsdamentes acélsodrony szövésű „lepkeszárnyak”, a sarok elé döntött zászlótartók és a jelként alkalmazott „tornyok” a geometriai monotonitás oldását szolgálják.
Az alkalmazott anyagok és szerkezetek az évek során megfelelőnek bizonyultak; az üzletpolitikai és szervezeti változások által megkövetelt belső módosítások, átalakítások nyom nélkül elvégezhetők voltak az épületben. 2008-ban, a Mészáros utca felőli főbejárati axisból megközelíthetően, az eredetileg bankfiók céljára tervezett, később AGFA bemutatóteremként és szervizként használt kétszintes, galériás tércsoportból belső átalakítással egy kamaraterem és művészklub jött létre. A többcélú terem szerzői jogi konferenciák, egyesületi gyűlések megrendezésére; komolyzenei hangversenyek, kamara- és irodalmi estek, sajtótájékoztatók tartására is alkalmas. Az alsó szinten az előadótér, a hangszer- és kellékraktárak, a fellépő művészeket kiszolgáló helyiségek, valamint gépészeti terek találhatók. A lépcsős elrendezésű, 150 főt befogadó amfiteátrális nézőtér mellett tolmácsfülke, kép- és hangvezérlő technikai helyiség, a gépészeti helyiségek, mosdó, foyer, kis büfé és ruhatár is épült.
Helyszín: Budapest I., Mészáros utca 15-17.– Pálya utca 4-6. Átadás éve: 1993, 2008 Építész: MAROSI Miklós Építész munkatárs: FARKAS Dániel Belsőépítészek: SZÉKELYI Zsuzsa (irodaház), SCHINAGL Gábor (kamaraterem) Terület: 15 500 m2
