Építészek: SKARDELLI György, LÁZÁR Ferenc
Az 1100 éves apátság és fogadóépületének kapcsolata a gyakorlati feladatok ellátásán túl szimbolikus is. Ez az első épített elem, amivel a látogató találkozik. Alapvető építészeti gondolat volt egy „tárgyszerű” tömeg létrehozása, amelyben az épület és a csatlakozó híd szerves egységként jelenik meg, egyértelműen jelezve a látogató számára, hogy innen egy másik világ kezdődik.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság a magyarországi kereszténység egyik legkorábbi, a századok során bővülő és ma is működő épületegyüttese. Az UNESCO világörökség komplexum a világméretű turizmus felerősödésével egyre nagyobb számban vonzza a látogatókat, akiknek méltó fogadása egyáltalán nem volt megoldott. Az új helyzet mintegy kikényszerített egy új épületet, amely mind a látogatók, mind a főapátság szempontjából kulturált teret biztosít a szükséges új funkcióknak. Korábban a Kosaras dombon kialakított parkoló fogadta a turistabuszokat és a személygépkocsikat, a látogatók pedig az úttesttől festéssel elválasztott járdasávon sétáltak fel a várhegyre, a főapátság bejáratához. A helyzet nemcsak méltatlan, hanem életveszélyes is volt, ahogyan méltatlan volt a főapátság bejáratánál az évek során kialakult jegyváltó és ajándékárusító bódékavalkád is. A problémák feltárására és megoldására 1993-ban készült egy fejlesztési koncepció, majd 1998-ban egy turisztikai hasznosítási terv. Ennek jóváhagyása után kerülhetett sor az új fogadóépület terveinek elkészítésére. Az új épület a parkolótól délnyugatra, a közlekedési útvonal mellett, a főapátsághoz felvezető út egyenes szakaszának elején helyezkedik el. A földszint fogadja a vendégeket, itt pénztár, pénzváltó automata, információs pult és utazási iroda található. A pinceszinten mintegy száz főre méretezett WC-csoport, ruhatár, személyzeti helyiségek létesültek. Az első emeletre került a kiállítótér, valamint az ajándék- és emléktárgy árusító pult. A második emeleti előadótérben vetítettképes előadás során ismerhetik meg a látogatók a főapátság belső életét. Ezen kötött funkciósor végén a látogató átkel az út felett átvezető gyalogos hídon, majd a várhegyet borító erdőn keresztül egy különleges erdei úton jut fel a főbejárathoz. Az erdő fái között kígyózó, lábakra állított, faburkolatú, épített gyalogút nemcsak az életveszélyes közlekedési helyzetet szüntette meg, hanem különleges hangulatot teremt a meditáláshoz, az elgondolkodáshoz és a főapátság falai közötti élmény befogadásához is.
Az épületre, kívül és belül egyaránt, az időtálló anyagok alkalmazása a jellemző: kő, fém, üveg és beton. A világos színű, mattcsiszolt kemény mészkő a homlokzaton, az érdes látszóbeton felület a belső terekben sugároz időtlenséget, méltóan egy 1100 éves létesítmény fogadóépületéhez. A kővel burkolt fal hasítékaiban megjelenő üveg víztiszta anyagával meghatározó elem. A sima felületű fém az üvegszerkezet homlokzati síkban lévő kereteként, osztásaként, valamint a kőburkolatba benyúló betétként jelenik meg. A belső tér drámai ünnepélyességét a natúr betonfelület hangsúlyozza, amit finoman oldanak a fából készült bútorok és a burkolatot szegélyező lábazatok. A négy domináns anyagot a híd keményfa-könyöklője és járófelületének natur színű fagerendái egészítik ki.
Helyszín: Pannonhalma, Kosaras domb Átadás éve: 2004 Építészek: SKARDELLI György, LÁZÁR Ferenc Belsőépítészek: PLACHTOVICS Vilmos, MÁRKUS Gábor Tájépítész: HAVASSY Gabriella Terület: 620 m2
