A Puskás Aréna, az MVM Dome és a V.30 Belvárosi Sportközpont triumvirátusa meghatározó projekteknek számítanak a pályafutásában, ezért nem is csoda, ha szívesen találkozna ifj. Dávid Károllyal, aki egykor a Népstadiont tervezte. Borbély András több mint 1,5 évtizede erősíti a KÖZTI csapatát. Rendhagyó interjú a nyugalom mintaképének is tartott projektvezető építészünkkel, aki szerint az építész számára az igazi visszacsatolás a felhasználóktól érkezik, és a valódi siker az, ha szeretik az általuk megálmodott épületeket.
Miért a KÖZTI? 16 éve kerültem a KÖZTI-be, fiatal építészként vonzó volt az, hogy milyen kiemelt és nagy munkák fordulnak meg itt, és hogy a mesterek milyen minőségben nyúlnak azokhoz. Belekerültem egy olyan alkotó közegbe, ami magával ragadott, magam is részese lehettem olyan jelentős feladatoknak, amelyek egy építész pályafutásában meghatározók, talán soha vissza nem térő lehetőségek. Aztán az idő múlásával az én generációm szép lassan a mesterek nyomdokaiba lépve megörökölte a cég továbbvitelét, ami felelősségteljes és – ismerve a cég múltját – megtisztelő feladat.
Melyik korábbi vagy jelenlegi KÖZTI-s projekt fontos számodra? Miért? Kis túlzással valamennyi projekt egyformán fontos számomra. Több alkalommal volt lehetőségem megvalósult projektben részt venni, az első vonal húzásától a megépült épület átadásáig, majd visszatérni a használói közé. Az épület méretétől és jelentőségétől függetlenül az igazi visszacsatolás a használóktól érkezik, az építész valódi sikere az, ha szeretik az épületet. Ezt többször megtapasztalhattam, igazán jó érzés, ez az egyetlen, ami feledtetni tud minden a munkánkkal járó nehézséget. A Puskás Aréna, az MVM Dome és a V30 Sportközpont projekt hármast azért kiemelném, ezek meghatározó jelentőségűek a pályafutásomban.
Melyik egykor élt (KÖZTI-s) építésszel találkoznál szívesen, és mit kérdeznél tőle? Szívesen végig követném Ifj. Dávid Károllyal a Népstadion tervezését és megvalósulását – vagy megkérném, hogy mesélje el milyen volt –, őszintén érdekel, hogy ez hogyan zajlott 80 évvel ezelőtt. Úgy érzem, hogy az idő előrehaladtával egyre túlszabályozottabb a szakmánk, ez persze köszönhető annak, hogy minden látszat ellenére egyre bonyolultabb és összetettebb világban élünk, és ennek eredményeként egyre inkább szétválik az építés és az építészet, ugyanakkor egyre nagyobb időprésben dolgozunk. Aztán lehetséges, hogy örömmel menekülnék vissza a jövőbe…
Van/volt mestered? Kitől tanultad a legtöbbet? Skardelli György a mesterem. 2007-ben a Skardelli stúdióban kezdtem a KÖZTI-s pályafutásomat, és 14 éven keresztül ott is dolgoztam, tulajdonképpen mellette tanultam ki a szakmát.
Mi az, ami fontos szakmai célod, ami szerepel a bakancslistádon? A rám bízott feladatot az önmagammal szemben elvárt igényeséggel sikeresen végig vinni, és – ha a külső feltételek is adottak – kivívni azt a bizonyos használói elégedettséget. Azt hiszem ezért dolgozunk, ez a hivatásunk lényege, minden, amit felírhatnék egy bakancslistára ennek van alárendelve.
Mit üzennél a diploma előtt álló végzős építészhallgatóknak? Csakis kitartást, és sok-sok türelmet. Nagy utat tettek meg a diplomáig, de sokkal hosszabb út áll előttük. Rengeteget kell tapasztani és tanulni, keressék azokat a műhelyeket, ahonnan szívesen fogadják el ezeket, és mindig alázattal végezzék a munkájukat. Ugyanakkor idővel olyan szakmai magabiztosságra kell szert tenni, amivel érvényesíteni tudjuk az általunk helyesnek vélt utat, és ki tudunk állni az érdekeinkért.
Mivel foglalkoznál legszívesebben, ha nem az lenne a munkád, ami most? Mindig is érdekelt a bonyolult rendszerek átlátása, a globális szemléletmód alkalmazása, összefüggések keresése, és ezek megfejtése, majd ezt követően a megoldás megtalálása egy adott problémára. Bizonyos szempontból most is ezt csinálom, de érdekes lehet a minket körülvevő tágabb értelemben vett világ tanulmányozása, amit mondjuk egy asztrofizikus vagy csillagász végez.
Mi tud leginkább feltölteni? Munka során az, ha egy gondolatot egy lendületből ki lehet dolgozni. Munkán kívül olyan helyeket látogatni, ahol el lehet csendesedni, vagy ami lenyűgöz, vagy a kettő egyszerre.
Mi az, amit a legtöbb ember nem tud rólad (viszont szívesen elárulnád)? A legtöbben a nyugalom mintaképének tartanak, és még az is lehet, hogy így van, de ezért sokat kell rendezgetni az ilyen-olyan gondolatokat, érzelmeket.
Mit csinálnál, ha 3 napra bezárnának a (kollégák nélküli) KÖZTI-be? Azon gondolkodnék, hogy hogyan juthatnék ki…ha ez 1-2 órán belül nem sikerülne, berendezkednék 3 napra, finom ételeket készítenék és olvasnék.
