Balázs Mihály Ybl-díjas, Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas építész, egyetemi tanár, a kortárs magyar építészet meghatározó alkotója. Mind tanári, mind tervezői tevékenységének indításában Török Ferenc játszott meghatározó szerepet. Az egyetem elvégzését követő KÖZTI-s időszakot követően folyamatosan tanít az egyetemen. A KÖZTI-ben folyó szakmai munkát a mai napig érdeklődéssel figyeli. KÖZTI75 jubileumi interjúnk következik.
Mi és mikor hozott téged a KÖZTI-be? A Középülettervezési Tanszéken diplomáztam 1980-ban Török Ferenc tanítványaként. Neki jó barátja volt Hübner Tibor, aki a KÖZTI irodavezetőjeként meghívott Marussy Ferenc műtermébe.
Mi és mikor vitt el téged a KÖZTI-ből? 1986-ban “végleges áthelyezéssel” kerültem vissza a Közép tanszékre, Farkasdy Zoltán hívására. A KÖZTI-ből valójában egy személyes szakmai vita miatt kirúgott az akkori igazgató, két főépítész hathatós segítségével és többek hallgatólagos beleegyezésével – neveiket nem sorolom.
Mennyire voltak számodra meghatározóak a KÖZTI-ben töltött évek? Nagyon sokat tanultam, a hat évet szinte egy második egyetemi kurzusként éltem meg. Marussy Feri aktívan bevont egy akkor futó kiviteli tervének készítésébe, és mindenhova magával vitt, egyeztetésekre, művezetésekre. Megtanultam hogyan kell egy összetett folyamatot átlátni, megszervezni. A KÖZTI közösségébe elég hamar beilleszkedtem, aktív tagja voltam az Opeion (vállalati újság) szerkesztőségének, kiállítások résztvevője voltam. A KÖZTI-ben sok új barátság is született, ott ismertem meg például Ferkai Andrást, Moravánszky Ákost, Dévényi Tamást, akik máig mértékadó személyiségei a kortárs építészetnek. Erre az időszakra esik a Mesteriskola elvégzése is (1984-86), a híressé vált 8. ciklus résztvevője voltam, igaz, ez jellemzően a KÖZTI-n kívüli kapcsolataimat erősítette.
Volt(ak)-e mestere(i)d a KÖZTI-ben? Ha igen ki(k)? Igen, a már említett Hübner Tibor és Marussy Ferenc, ha mestereimnek nem is, de olyan építészeknek tekinthetők, akik jelentősen alakították a szemléletem, vagy olyan lehetőséghez juttattak, ami alapjaiban befolyásolta a szakmai életem. Mindenekelőtt Tibort kell említenem, aki külföldi kiküldetése miatt mindjárt az első évben (1980 ősz) maga helyett engem ajánlott a Közép tanszékre konzulensnek. Azt hiszem ez alapozta meg egész oktatói pályámat. Később vele hosszabb időt töltöttem Nigériában, ami aztán kíváncsivá tett és egy folyamatot indított el, utazásokat Közép-Ázsiába és a Távol-Keletre. Mindez egy fiatal építész egész jövőjét szükségszerűen meghatározza.
Van-e az életművedben KÖZTI-s épület? Nincs ilyen épület. Lehetett volna, hiszen 1982-ben éppen a Marussy Ferivel való gyakori pápai művezetéseim folytán önként készítettem két tanulmánytervet, ami közül az egyik (Fő utcai lakóházegyüttes) nagyon megtetszett a városnak, és megbízta a KÖZTI-t a tervezéssel. A kiviteli tervig jutottam, amikor egy vállalati tervtanácson a két főépítész durván nekiment a tervnek, és elvették tőlem a munkát. A ház ugyan megépült, de nem az én terveim szerint. Az életművemben azért vannak jelentős hivatkozások az 1980-86 közötti időszakból, ezek mind tervek, tervpályázatok. Egyet említek, az Egyiptomi Civilizációk Múzeuma nemzetközi tervpályázatot (1983).
Megvan neked a KÖZTI’66 könyv? Ismerem, de nincs meg a könyvtáramban.
Van-e kapcsolatod a KÖZTI-vel, mai KÖZTI-sekkel? Igen, jó barátságban vagyok többekkel. Skardelli György és Potzner Ferenc évfolyamtársam, Tima Zoltán egykor tanítványom volt az egyetemen, Pottyondy Péterrel a közéletben találkoztam sokszor. Számos fiatal építész a Közép tanszékről szintén kapocs a KÖZTI felé. Egyszer (2023) előadást is tartottam a KÖZTI-ben nagy érdeklődés mellett.
Mennyire követed a mai KÖZTI munkáját, építészetét? Tervtanácsokon keresztül, publikációkból és a valóságban bejárva is sok tervet, épületet ismerek, érdeklődve figyelem az ott folyó szakmai munkát.
Mi az üzeneted a 75 éves KÖZTI számára? Ismereteim szerint a KÖZTI az egyetlen cég, ami túlélte a rendszerváltozást, és a mai napig jogfolytonosan működik. Ezt nagyra értékelem! További sikeres hetvenöt évet kívánok, barátsággal!
