Kétszer is a KÖZTI-t választotta, a cég szakmai presztízse és fiatalos munkakörnyezete egyaránt inspirálóan hat rá. Szívesen találkozna Farkasdy Zoltánnal, Ybl- és Kossuth-díjas egykori kollégánkkal. Hiszi, hogy a felelős építészet segítségével a világ jobbá tehető. Jelenleg egyebek mellett a kelenföldi intermodális csomópont fejlesztésén dolgozik. Németh Tamással, a KÖZTI projektvezetőjével beszélgettünk.
Miért a KÖZTI? Úgy gondolom, hogy az én történetem speciális ebből a szempontból, hiszen kétszer is választottam a KÖZTI-t munkahelyként, pontosabban a KÖZTI választott engem, hiszen 1989-ben – Tima Zoltán barátommal együtt – Marosi Miklós hívott meg a műtermébe dolgozni a Zolival közös diplomavédésünk után, akivel már az egyetemen is sok közös építész tervpályázaton vettem részt. Az 1990-91-ben Finnországban tervezéssel és sok utazással eltöltött egy év nagy hatással volt rám, a skandináv (ezen belül leginkább a finn) modern építészet természet- és emberközpontúsága, egyszerűsége azóta is igazodási pont számomra. Visszatérve a KÖZTI-be már szűknek éreztem az akkori kereteket, így 1993-tól több kisebb-nagyobb építészirodában próbáltam szerencsét a nagyobb önállóság reményében. Ez az időszak is fontos volt számomra, 1993-94-ben elvégeztem a Mesteriskolát, Koris János építészirodájában pedig tervezőtársa voltam az 1997-es országos tervpályázaton elnyert Fővárosi Levéltár új épületének. 2000-től közel 7 évet dolgoztam vezető tervezőként egy kisebb építészirodában, ahol számos önállóan tervezett középületem is megvalósult. Ezt követően keresett meg 2007-ben Zoli, hogy volna-e kedvem dolgozni a műtermében az akkor már elindult Ferihegyi T2 terminál fejlesztésén, amelyre habozás nélkül igent mondtam. A feladat komplexitása izgalmas kihívás volt számomra, a SkyCourt és a T2B móló megvalósult épületei azóta is büszkeséggel töltenek el, illetve szerencsére továbbra is részt veszek a repülőtér fejlesztéséhez kapcsolódó munkáinkban. Az azóta eltelt több mint 15 év csak megerősített a választásban, a KÖZTI jelenlegi szakmai presztízse, fiatalos munkakörnyezete folyamatos inspirációt jelent számomra.
Melyik korábbi vagy jelenlegi KÖZTI-s projekt fontos számodra? Miért? Mondhatnám, hogy éppen az aktuális feladat a legfontosabb, de ha mégis ki kellene emelni azokból a korábbi KÖZTIS-s projektekből néhányat, melyeken volt szerencsém dolgozni, akkor az előzőekben említett új reptéri épületek mellett a Kossuth tér rekonstrukcióját emelném ki, ahol nagyon rövid tervezési idő alatt kellett megoldani az új Parlamenti Látogatóközpont és Kiállítótér elhelyezése mellett az Országház tágabb környezetének teljes megújítását. Ezen sokszereplős, bonyolult projektek koordinálása közben szerzett új tapasztalatok később sok segítséget jelentettek. A Liget Projekt keretében 2015-ben a Fotó- és Építészeti Múzeum tervezésére meghirdetett nemzetközi pályázaton 1. díjat nyertünk, de sajnos ez a – számomra szintén fontos – projekt mégsem valósulhatott meg. És végül egy kisebb projektet, a veszprémi Zöld Városhoz kapcsolódó Kálvária domb rekonstrukcióját említeném még, mivel ebben a városban nőttem fel, így számomra különös örömet jelent, ha hozzájárulhattam a város ezen – gyerekkoromban sokszor bejárt – részének megújulásához.
Melyik egykor élt (KÖZTI-s) építésszel találkoznál szívesen, és mit kérdeznél tőle? Az egyetemen Farkasdy Zoltán, talán az egyik legjelentősebb volt KÖZTI-s építész volt a konzulensem a komplex és a diplomatervezés során, akinek szakmai tekintélye, de legfőképpen személyes kisugárzása és empátiája nagy hatással volt rám. A korrekciók alatt elhangzott néhány tűpontos észrevétele legtöbbször bőven elegendő volt, hogy tovább lendítsen, ha éppen elakadtam az aktuális tervezési feladaton. Ismerve építészeti gondolkodását és legendás éleslátását szívesen elbeszélgetnék vele nemcsak a most tervezett épületekről, de úgy általában a világ jelenlegi állapotáról is.
Van/volt mestered? Kitől tanultad a legtöbbet? Ez nehéz kérdés, mert a KÖZTI-ben, Marosi Miklós műtermében eltöltött első időszak pár évében még nem tudott kialakulni a klasszikus mester-tanítvány kapcsolat Marosi Miklóssal, akit ettől függetlenül a mesteremnek tekintek, sokat tanultam tőle, már akkor is, nemcsak építészetet, de emberi tartást is. Miklós szakmai és emberi elhivatottságát mindig is csodáltam. A KÖZTI-n kívül töltött évekből Koris Jánost emelném ki, akinek építészeti gondolkodása, tervezési elvei szintén közel álltak hozzám. Visszatérve a KÖZTI-be Miklóssal – mivel Tima Zoltán műtermében dolgoztam – megmaradt a napi kapcsolat, és az Uzsoki Kórház fejlesztése projekt során (melyen Ács Istvánnal dolgoztam együtt) sokat segített a kórháztervezésben szerzett kiemelkedő tudása.
Mi az, ami fontos szakmai célod, ami szerepel a bakancslistádon? Lassan 58 évesen talán már kevesebb nagyívű szakmai cél lebeg előttem, igyekszem megfelelni az aktuális feladatoknak, bakancslistás építészeti projektként inkább csak egy olyan (fenntartható/környezetbarát/autonóm) kis erdei házat szeretnék tervezni/felépíteni a családomnak, mely egyfajta „menedék” is lehet majd bármikor számunkra.
Mit üzennél a diploma előtt álló végzős építészhallgatóknak? Legyenek olyan lelkesek és elhivatottak, ahogy én is éreztem magam a diploma után. Hiszem, hogy a felelős építészet segítségével, a természettel harmóniában megalkotott építészeti környezet/kultúrtáj az egyik legnagyszerűbb lehetőség, mellyel a világ jobbá tehető.
Mivel foglalkoznál legszívesebben, ha nem az lenne a munkád, ami most? A bakancslistás projektem megvalósításával.
Mi tud leginkább feltölteni? Elsősorban a családom, a velük együtt töltött idő és a nyugodt családi háttér. Ezen kívül a természetjárás és a rendszeres testmozgás, melyek leginkább feltöltenek.
Mi az, amit a legtöbb ember nem tud rólad (viszont szívesen elárulnád)? Gyerekkoromban (általános iskola első osztályában) űrhajós szerettem volna lenni, le is rajzoltam iskolai feladatként, de nem volt túl nagy sikerem vele a tanáraimnál. Azóta is vonz az űrkutatás és a csillagászat, lenyűgöz a világegyetem megismerése, bármilyen lehetetlen vállalkozás is ez.
Mit csinálnál, ha 3 napra bezárnának a (kollégák nélküli) KÖZTI-be? Megpróbálnék kiszabadulni. De ha lenne elegendő étel-ital és számítógép, internet, valamint a családom is tudná, hogy hol vagyok, akkor bármivel el tudnám foglalni magam – például azzal, hogy megpróbálnám elérni végre a 1000 pontos szintet a chess.com-on. ?
