A tervezett gyűjteményi központ egy, az építési helyre befeszülő téglalap alaprajzú épület, a belsejében egy átriummal. A zárt raktárterületeket a külső homlokzat mentén, míg a természetes fényt igénylő iroda- és laborterületeket az átrium mentén koncentrálva helyeztük el, egymással közvetlen kapcsolatban. Ennek az alaprajzi elrendezésnek köszönhetően egy kívülről tömör megjelenésű épülettömeg jött létre, a munkahelyek befelé, az „édenkertet” megtestesítő átriumba nyílnak.
Az épület tömegformálása a telepítésből fakad, a tömegformálás és a funkcionális elrendezés egyetlen egységet alkotnak, egymásból következnek. Az épület megjelenése egy hatalmas meteoritra – mint a Földünkön elforduló egyik legkülönlegesebb természeti képződményre – emlékeztető hasáb faragásából adódik oly módon, ahol belevágunk a tömör tömegbe, ott üvegfelület adódik, ami természetes bevilágítást ad a mögötte elhelyezkedő funkcióknak. A Föld légkörében megégett szabálytalan durva külső burok hihetetlen tiszta és fémesen csillogó kristályszerű belsőt takar. Az épület külső burka is nyers felületű fémes-földes színű fémlemezekből áll, a változó csúcskiállású háromszögszerkesztésből fakadó szabálytalan felszínnel. Ezzel kontrasztban áll a bemetszett tömeg mentén megjelenő szabályos, csillogó – klímahomlokzatként működő – síküveg felület. A lépcsőzetesen növekvő tömegképzés a tömb szeleteléséből adódik a meteoritok rétegzett felépítéséhez hasonlóan. Az alacsonyabb épülettömegek lapostetőire zöldtető került.
Építészet: Tima Zoltán, Borbély András, Öcsi Gabriella DLA, Borzsák Veronika DLA, Tóth Balázs, Sarnyai Anna, Bárány Barót Bálint Látványtervek: Bózsó Barna Fenntarthatóság: Szulágyi Zsófia, Borzsák Veronika DLA Gépészet: Makáry Csaba, Mottl Tamás Raktártechnológia: Koltai György Költségbecslés: Nagy Balázs, Szabó Mátyás
