Marosi Miklós halálára
Miklós elment. Ezt a két szót kimondani és leírni is nehéz, jelentését érteni szinte képtelenség.
Miklós 1989-es megismerkedésünk óta a mindennapjaim része volt, megnyugtató személyiségét az elmúlt több mint 30 évben mindig magam mögött érezhettem. Mesterem volt, az én horizontomon az utolsó mester. Rendíthetetlen nyugalmával és kiegyensúlyozottságával tanított, ha kellett korholt. De leginkább segített. Engem építésszé nevelt, a KÖZTI-t egyben tartotta, tervezett és arra is maradt ideje, hogy jelen legyen a szakmai közéletben. Fáradhatatlan volt és nyugodtan állíthatom: mindenki szerette.
Miklós elment és mi itt maradtunk. Sokkal korábban történt meg ez a tragikus váltás, mint reméltük.
Miklós szellemisége, útmutatása itt marad velünk, igyekezni fogunk ezzel az örökséggel jól sáfárkodni.
Miklós, nyugodj békében!
Tima Zoltán
