Szomorúan tudatjuk, hogy 84 éves korában elhunyt Lendvai Tibor, egykori kollégánk, aki a KÖZTI-től 62 év után ment nyugdíjba. Tibor nemcsak a szakmájában, de a sportpályán is letette névjegyét. Legemlékezetesebb eredménye a ’68-as mexikói olimpián a kerékpáros tandem versenyszámban elért 9. helyezése.
Lendvai Tibor 1940. február 1-én született Budapesten. A kor szokásának megfelelően a sport mellett dolgozott is, vállalatunknál 1958-ban helyezkedett el a szakmájában. A KÖZTI-től 62 év után ment nyugdíjba, ahol az utolsó évtizedekben osztályvezetőként, majd az üzemeltetés vezetőjeként dolgozott. Úgy érezte egy hallatlanul jó csapat tagja volt, olyanokkal együtt, akik „térben” láttak, s amit terveztek az meg is valósult. Sikerült hosszú pályafutása során a szakmát és a sportot összehangolnia, ezért el is nevezték a „harmonizálás” nagy mesterének. Hazai pályafutása után kétszer egy évig Kanadában versenyzett, s tanult, tanulmányozta az építészek legkorszerűbb módszereit, melyet később itthon is hasznosított. Két kerékpáros pályát is tervezett és épített Kanadában Woodbridgeben (beton), valamit egy fedett fa pályát Delahayban.
Lendvai Tibor 1968-ban két versenyszámban is indult az olimpián. Tandem és 1000 méteres állórajtos időfutam versenyszámban. Az olimpián sokat vártak tőle, s bizonyított is, hiszen társával a 9. helyen végeztek a tandem versenyszámban. Tibor ott felállított országos csúcsát 1000 méteres állórajtos időfutam versenyszámban csak 1986-ban tudtak megdönteni. Szorgalmas, becsületes, józan gondolkodású versenyzőnek ismerték, ő vezette a tandemet, hátul Baranyecz András ült. Sikerük sokban múlott Tibor taktikai érzékén, szemfülességén. Pályafutása és sikerei elismeréseként megkapta a Vasas örökös bajnoka, a Magyar Kerékpáros Szövetség örökös bajnoka címet is.
És néhány személyesebb mondat. Számunkra mindig TIBSI marad, csupa nagybetűvel. Sok évtizedet dolgoztunk együtt. A KÖZTI egyik legendája távozott el vele. Pályája elején szerkesztőként dolgozott, és híre már akkor is legendás volt szakmai felkészültsége és precizitása miatt. Pályájukat kezdő építészmérnökök sokszor fordultak hozzá tanácsért. Mindig, mindenkinek segített, ilyen volt a természete. Együtt örült a mellette felnővő fiatal építészek első, és egyre több megvalósult épületének. Hiányzott belőle a szakmai féltékenység. Számára a KÖZTI egy nagy család volt, és ő a maga tudásával segítette annak sikerét. Később vezető beosztásba került, és az utolsó néhány évtizedben ott szolgálta a rajzasztal mellett alkotókat, a hétköznapok során biztosítva munkakörülményeik zavartalanságát. Sokszor belátogatott a stúdiókba egy-egy országos sikert elért munka kapcsán, megosztva velünk büszkeségét, amelyet hirdetett, amerre megfordult, házon kívül is. Értetlenül néztünk rá, amikor 2020-ban bejelentette visszavonulását. Nélküle elképzelhetetlen volt a KÖZTI. A nagy sikereket a sportpályán érte el, a babérkoszorúkat ott akasztották a nyakába, de a cégnél is nagyra becsültük szakmai felkészültsége, emberi hozzáállása, hozzánk való megkérdőjelezhetetlen hűsége miatt. Akik nem ismerték bánhatják, akik ismerték azoknak fájón hiányzik. De a legendák nem távoznak nyomtalanul.
Isten veled TIBSI, nyugodj békében!
