Skardelli György, az építészetet tartja a legközösségibb művészetnek, olyan művészeti ágnak, amely ellentétben a többivel, minden esetben hat az emberre. Ezért az építész felelőssége sokkal nagyobb, mint a többi művészeti ág gyakorlóinak. A Kossuth-díjas, Ybl Miklós-díjas építész számára a KÖZTI mindig a minőségi munkavégzés lehetőségét kínálta. KÖZTI75 jubileumi interjúnk következik a mesterrel.
Mi és mikor hozott a KÖZTI-be?
1980. szeptember elsején kezdtem el a pályafutásomat a KÖZTI-ben, mint első, és azóta is egyetlen munkahelyemen. De a kapcsolat még korábban kezdődött. Az egyetem alatt, az első évben egy barátom, Ulrich Tamás segítségével, pontosabban édesapja, a kiváló építész, Ulrich Ferenc révén, aki akkor a KÖZTI műszaki igazgatója volt, tanulmányi szerződést köthettem a nagymúltú céggel. Ez akkor óriási lehetőség volt számomra, hiszen a végzést követően biztos munkahely várt egy patinás építész vállalatnál, persze meghatározott tanulmányi eredmény mellett.
Mi tartott itt a KÖZTI-ben?
Az alapvető célom az volt, hogy minél többet sajátíthassak el abból a tudásból, amely a tervtől a megvalósult épületig vezet, valódi mesterek, gyakorló építészek mellett. Erre a KÖZTI-ben kiváló lehetőség nyílt. Mindenre figyeltem, ami ebben segített, idősebb és velem egykorú építészek munkáit is, és nem csak a közvetlen környezetemből. Akkoriban sok országosan meghirdetett tervpályázat volt, igaz a megvalósulás igencsak halvány reményével. A szerződött munkák mellett ezek a szellemi párbajok is részei voltak az építész létnek. Tíz év után lettem műterem vezető, és számos munkát az addigra megváltozó pályázati helyzet révén szereztünk meg a műtermünk, illetve a KÖZTI számára. A KÖZTI a minőségi munkavégzés lehetőségét kínálta számomra, mindenkor biztosítva annak a feltételeit.
Az általad itt töltött évekből melyik a számodra/KÖZTI számára legfontosabb időszak?
Minden időszaknak megvolt a maga haszna és szépsége. Dobozi Miklós műtermében eltöltött kilenc év meghatározó volt, ezek voltak a tanuló évek. Ebben az időszakban a Mesteriskolai visszajelzések is sokat tettek hozzá a saját lábra álláshoz. Az önállósodás a saját műteremmel újabb szakasz volt, és jöttek egymás után a tervpályázaton elnyert munkák. Mind megépültek, itthon és külföldön is. A Budapest Aréna kiugróan fontos szerepet játszott a KÖZTI és az én életemben is, nemcsak, amikor készült, hanem évekkel később is hatással lett a munkák megszerzésére, elkészítésére. Minden időszakra és minden épületre jó érzéssel gondolok vissza. A megrendelőktől, a megvalósítóktól minden esetben a jól végzett munka örömével váltam el.
Kik volt(ak)-e mestere(i)d?
Mindenkire figyeltem, mit hogyan csinál, akár idősebb vagy fiatalabb volt, és nem csak a KÖZTI-n belül. A műtermi helyzetemből fakadóan Dobozi Miklós, Schilling Zsolt, Szántó Tibor, Mikó László, Radics János építészethez való hozzáállása minden nap hatással volt rám az első tíz évben. Ehhez a körhöz tartozott Zalaváry Lajos, a korszak kiemelkedő építésze, aki meghívott abba a pályázati terveit feldolgozó csapatba, amely egy külön stúdium volt számomra. Minden percét élveztem a közös munkának.
Mi az, amire KÖZTI-sként a legbüszkébb voltál/vagy?
Egyértelműen arra a szakmai és szakmán túli közösségre, amit ez a cég képvisel immár 75 éve. Folyamatosan változó körülmények között, hullámhegyeket megélve és hullámvölgyeket túlélve, egymásnak átadva a tudást és stafétabotot. Járt egy mondás az építészek között: vagy KÖZTI-s voltál, vagy KÖZTI-s vagy, vagy KÖZTI-s leszel. Ez talán túlzás, de azért visszatükröz valamit…
Sorold fel a 75 év 5 legfontosabb KÖZTI-s épületét, lehet közöttük a tiéd is!
Erre a kérdésre nem tudok az elvárásnak megfelelő választ adni, ugyanis minden időszaknak megvoltak a maga kiemelkedő épületei, alkotói. Egy ekkora és egy ilyen múlttal rendelkező tervező gárda mellett nem tudok kiemelni 5 épületet. Példaként a 60. évfordulóra kiadott kiállítás katalógus címlapjára, a hat évtizedet szimbolizálva került fel a Népstadion (50-es évek), az Avasi kilátó (60-as), a Budavári Palota (70-es), az Átrium szálló (80-as), a Pálya utcai KÖZTI székház (90-es), a Budapest Aréna (2000-es), az adott évtizedet képviselve. De akkor hol vannak id. Janáky István, Jánossy György, Farkasdy Zoltán, Zalaváry Lajos, Marosi Miklós épületei, Csontos Csaba Piszkéstetői csillagdája, vagy Pottyondy Péter, Potzner Ferenc budai várhoz köthető munkái, Tima Zoltán Kossuth téri tevékenysége. És így tovább… Mindegyik a maga korában meghatározta a KÖZTI nyilvános megjelenését, megítélését. És akkor még nem is említettem a közelmúlt kisebb, közepes és hatalmas közberuházásait, amelyekben nekem is részem volt.
Tartod-e a kapcsolatod a KÖZTI-vel, mai KÖZTI-sekkel?
Minden nap bejárok, és annak, aki igényli segítek a kapcsolataimmal és a szakmai véleményemmel. De nem erőltetem senkire, csak ha kikérik.
Továbbra is követed a KÖZTI munkáját, építészetét?
Igen, kifejezetten érdekel a következő korosztály tevékenysége. De csak úgy szerzek tudomást ezekről, ha valamilyen módon prezentálásra kerülnek akár a cégen belül, vagy a szakmai médiumok által.
Mi az üzeneted a KÖZTI következő generációi számára?
Az emberek számára környezetet létrehozni, külsőben-belsőben, az több, mint hétköznapi munka, az óriási felelősség, épp ezért az átlagosnál sokkal több időt és több energiát követel meg az építésztől. Aki felteszi erre az életét, az számoljon ezzel. De megéri, visszatekintve a több, mint négy évtizedre, én legalábbis így érzem.
Fotó: Cseke Csilla